Lucifer és Ahriman hatása, a gonosz lényege, az azurák

Lucifer és Ahriman hatása két különböző szellemi erő megnyilvánulása, melyet az átlagos ismeretekkel rendelkező emberek nem tudnak megkülönböztetni. Ugyanis a mára elcsökevényesedett „vallási tudomány” utóbbival nem foglalkozik, a világi tudományok pedig mit sem értenek az egészből.

Lucifer és Ahriman esetében nem valami vallásos fantáziáról van szó, hanem valósan létező erőkről. Ezek az erők mindenkire hatnak. Bár negatív ellenerőknek tartjuk őket, hosszabb távon szükséges segítői az emberi fejlődésnek. Nélkülük ugyanis nem fejlődhetett volna ki a szabadság és a tudatosság.

Luciferi és ahrimani hatások az életben

Hogy miért van az életben oly sok nyomor, tudatlanság, háború és betegség, arra nagyrészt válaszokat ad ezen szellemi erőhatások ismerete. Ezt nem úgy kell tekinteni, mint Isten és a Sátán, vagy az angyalok és az ördögök harcát. Lépjünk ki a gyermekmesékből!

Az emberben két ellentétes irányú erő működik, s bármelyik irányba való elhajlás problémákhoz vezet szellemi, lelki, testi szinten. Ha egyensúlyban vannak, akkor rendben van minden. Mi az, ami egyensúlyban tartja őket? A krisztusi hatás! Krisztus = a luciferi és az ahrimani oldal kiegyensúlyozása, kiegyenlítődése.

Kicsit vonatkoztassunk el a vallástól. Itt ténylegesen működő szellemi erőhatásokról van szó, melyek folyamatosan hatnak az emberre. A betegségek gyógyításában az működik, amikor az egyik oldalt kiegyensúlyozzuk a másikkal, mert mindig valamelyik oldal túlsúlya okozza a problémát.

Lucifer és Ahriman isten – a luciferi és ahrimani lények

A luciferi lényekről a Lemúria idejét bemutató írásban is szó esett. Ezek a fejlődésben visszamaradt szellemi lények, amelyek azáltal váltak negatív erőkké, hogy nem a maguk szintjén hatnak. Az ahrimani lények szintén visszamaradtak, ők már az atlantiszi időszak idejében is hatottak.

A luciferi lényeknek a földfejlődés Hold időszakában kellett volna az emberre hatást gyakorolni. De mivel lemaradtak a fejlődésben, a későbbi Lemúriai időszakban olyan hatásokat keltettek az asztrális testben, melyeknek már a Holdfejlődés alatt le kellett volna zajlani.

Lucifer belülről hat, a túlzott lelkiséget, az anyag megvetését hozva magával, míg Ahriman isten (az isten szót itt úgy értsd szellemi lényiségek, vezetők) kívülről, az érzékek hipnózisával, hogy az ember figyelmét az anyagi létre rögzítse. A luciferi erő felgyújtja a vágyat. Ebből ered a lelkesedés, s egyben az is, hogy az ember a magasabb rendűt óhajtja.

Ahriman (egyes helyeken Arimán -ként írják) igazából Lucifer karmája, amit Lucifer elindít, Ahrimán a másik oldalról tönkreteszi. Az emberiség történetében különböző korokban eltérő mértékben hatnak. A 19. század óta az emberiség fejlődése erősen ahrimani jellegű, aminek egyenes következménye volt a materializmus. Ahriman jelentése a régi zoroaszteri filozófiában a rossz erők princípiuma volt.

A luciferi erők hatása az emberre

A luciferi erők elsősorban az asztráltestre hatnak. Ingerlik az ösztönöket, érzelmeket, mértéktelenséget, szenvedélyeket és érzékiséget keltenek. A vágyakat, a testi örömöket, s számos “egoélményt” növelik egészségtelen mértékben, de emellett a földi valóságtól elrugaszkodó embereket is mind mélyebbre viszik az illúziók világába.

Előnye ezeknek a hatásoknak, hogy az embert önállóságra, függetlenségre is elvezetik a “tömegtudattal”, társadalmi, vagy faji szokásmechanizmusokkal szemben. Lucifer megjelenése a Paradicsomban volt szükséges ahhoz, hogy az ember saját megismerése felett uralmat szerezzen, s ezáltal személyes döntések meghozatalára váljon képessé. Ugyanakkor az ember kiszolgáltatottá vált a vágyaknak és szenvedélyeknek.

Ha csak a fejlődést elősegítő lények munkálkodnak az emberen, nem válhatott volna tudatosan választani képes énné. Attól, hogy Lucifer által egy hibázni képes, jó és rossz választások között ingadozó ént kapott, törekedhet tudatosan arra, hogy saját szabad Én -jét kifejlessze. Ez vezet a szabad akarathoz is. De a szabad akarat csak olyan mértékben érvényesül, amennyire képesek vagyunk felülemelkedni Lucifer és Ahriman befolyásain.

Az ahrimani erők hatása az emberre

Az ahrimani erők az étertestre hatnak; a gondolkodást a földhöz kötik, a hideg, számító logikát, s az értelmet helyezve előtérbe. Arra sarkallják az emberi szellemet, hogy csak a fizikai érzékszervekkel érzékelhető valóságot fogadja el, a materiális tudományokat tekintse megdönthetetlennek.

A hideg, érzéketlen, minden spirituális valóságot elutasító, csak észérvekre hallgató embert táplálják. A hazugság és a mások félrevezetése, emberek manipulálása szintén ezekhez az erőkhöz tartozik. Ők a felelősek azért is, hogy a Krisztus szellem háttérbe szorult, és helyette csak az ember Jézust fogadják el valóságosnak egyes ezoterikus körök is.

Előnyük, hogy a fizikai tudatosság erősödése által az ember megkülönböztető képessége, egyéni tudatossága növekszik, ezért később saját magából ébredhet szellemi önvalójára. Ahriman isten az az Antikrisztus, amelynek fontos feladata van a 21. században, s nem Lucifer. Az ő lényisége egyetlen emberben is összpontosul a 21. században, s a legtöbbeket megtéveszti.

Lucifer és Ahriman működésének lényege

Lucifer és Ahriman erői közül előbbiek (idő előtt) ki akarják szakítani az embert az anyagból, utóbbiak pedig ellenkezőleg, teljesen elszakítani a makrokozmosztól. Előbbiek arra ösztönzik az embert, hogy emelkedjen fel, s saját magát tegye istenséggé. Utóbbiak a mérték, szám és súly háromdimenziós világának fogságába taszítják.

A luciferi erők a hatalmi vágyat, egoizmust, szenvedélyeket erősítik. Az ahrimani erők azt a látszatot keltik, mintha a fizikai érzékekkel érzékelhető valóság lenne az egyetlen. A nácizmus mögött luciferi erők álltak, a kommunizmust pedig átitatta az ahrimani erőhatás.

A vallásos egoizmus éppen a Lucifer befolyásának való behódolás. Aki szenvedélyesen törekszik az istenire, de a tudatos megismerés fénye nélkül, az éppen őt követi. Aki meg csak a száraz tudományt magasztalja – mintha minden oka csupán anyagi erők lennének – az Ahriman érdekeit szolgálja.

A luciferi erőkön való felülemelkedés alapja a szeretet – mely nem egyes személyeknek szól, hanem az ego felett áll – az ahrimani erőkön pedig a bölcsesség által, amely az anyag mögötti láthatatlan erők ismeretéhez kapcsolódik. Lucifer és Ahrimán működését éppen azért hagyják a magasabb szellemi erők, mert hosszabb távon a tapasztalatok miatt az emberiség tudatosságának felemelkedéséhez vezet.

Az azurák lényege, működése, hatása korunkban

Az azurák a sorban a harmadik lénycsoport, melyek negatív hatást gyakorolnak az ember fejlődésére. A luciferi erők az asztrális testre, az ahrimani erők az étertestre, az azurák pedig a fizikai testre hatnak és a szélsőségesség felé terelnek. Az azurák a morális értékeket elavultnak láttatják, az embert pedig mint az állatvilág legmagasabb rendű tagját.

Bizonyos szempontból visszafejlődésre sarkallnak, hiszen az egyéniséggel szemben a csoport -ént erősítik. A csoport-én pedig az állatvilágra jellemző. Az azurák hatásai igazán a 20. századtól kezdtek érvényesülni. Tőlük származik mindenféle érthetetlen, vagy megmagyarázhatatlan viselkedési forma, mint a terrorizmus, ámokfutás, vagy perverziók és kábítószerek használata.

Ezek az erők állnak a szélsőséges csoportulások mögött, amelyekben az egyes egyének akaratának nem juthat szerep. Míg a luciferi hatások az érzelmeket, az ahrimani erők a gondolatvilágot zavarják meg, az azurák hatása az akarati világot teszik tönkre azáltal, hogy az egyéni akaratot lerombolják.

Az azurák az embert a tudatossággal szemben a vágyak, az érzékiség és a szélsőséges érzelmek felé hajtják. A médián keresztül alattomos módon belopakodnak az emberi lelkekbe, melyek észre sem veszik, hogy elcsábulnak olyan erőknek, melyek csupán kihasználják őket. Ahrimán megtévesztő impulzusain (a rosszat jónak mutatja) keresztül terjesztik például a saját nemhez vonzódást természetesnek.

Lucifer és Ahriman – A gonosz lényege

Míg a luciferi lények az angyalok soraiból kerültek ki, az ahrimaniak a gonosz tekintetében egy fokkal magasabban állnak. Ők az arkangyaloktól a dünamiszokig különböző hierarchiák lényeiből kerülhetnek ki. Az azurák e tekintetben a legrosszabbak, mert utóbbiaknál is egy fokkal magasabban állnak.

A gonosz lényege a „rész tudás” az egésszel szemben. A fejlődés egyes fokain jelen lévő valami, mely hozzájárul a megismeréshez, mégpedig azáltal, hogy először megtéveszt. Emberek és egyes szellemi lények viselkedhetnek gonoszul, de a természeti erők és a mindenség nem.

A Rudolf Steiner könyvek közt is megtalálható, az egyik 1919-es előadásában ezeket mondta az emberiséggel és a gonosszal kapcsolatban:

“…az egyik legfontosabb feladat annak megértése lenne, hogy nem létezik abszolút gonosz. …A gonosznak nevezett szellemi erőket megismerve az embernek fel kell ismernie, hogy nem létezik örök és önálló gonosz. Ha sikerül megszabadulnunk a gonosszal kapcsolatos érzelmektől, akkor rájöhetünk arra, hogy ezt a szellemi erőt nem félni és gyűlölni kellene, hanem megismerni és felismerni. …

csak az hisz az örök gonoszban, aki az idő alatt állót összekeveri az időtlennel, az örökkévalósággal. Ezért aztán az, aki az időből nem képes az örökkévalóságba felemelkedni, az nem is tudja a gonoszt soha sem megérteni. …Ezért ma az embernek a gonosz működésének és minőségének megértése érdekében képessé kell válni arra, hogy tisztán és világosan meg tudja különböztetni az időt az örökkévalótól. Ez a megkülönböztetés egyébként azonos a lélek és a szellem közötti különbségtétellel is.”

Vagyis a gonosz, mint olyan, a létezés téridejében megjelenő valami, ami azonban csupán bizonyos viszonyítási pontból az. Ugyanis ami a téridő egy pontján szörnyű dolgok előidézője, hosszabb távon a tapasztalást átélők számára tanulságul szolgál. Ezáltal eléri, hogy a tudatos szellem a jövőben jól, és helyesen döntsön.

Lucifer, Ahriman, a naplény és az Azurák története: Pillantás az Úr titkaiba

Felhasznált források:

• Rudolf Steiner – A rózsakeresztes szellemtudomány budapesti előadás sorozat 1909
• Rudolf Steiner – A karma megnyilvánulásai (előadás sorozat 1910)
• Rudolf Steiner – Munkás előadások 3. kötet (Dornach -i előadás sorozat 1923)
• Trevor Ravenscroft – A végzet lándzsája 1973
• Saját régi jegyzetek összefoglalása

Ha tetszett, oszd meg, hogy mások is megismerjék!