Atlantisz világa, pusztulása, élete, a 7 atlantiszi alfaj

Atlantisz világa, kontinense és élete a ma ismert történelem előtti időkben zajlott le. A lemúriaiak jókora része visszafejlődésen esett át, és leszármazottaik csekély része a mai napig fennmaradt vad népekként. Akik továbbfejlődtek, azokból lettek az atlantisziak elődei.

Atlantisz kontinense

Atlantisz a mai Európa és Amerika közötti területen helyezkedett el, ahol ma az Atlanti-óceán található. Amiről Platón beszél – Poszeidón szigete – az az atlantiszi kontinens utolsó maradványa volt. A kontinens emléke számos elnevezésben fennmaradt.



Atlantisz világa

Az atlantiszi emberek kifejlődése

Az ember elvesztette akarati befolyását a tűz elem felett, de hatalma volt a növényi fejlődés gyorsítására. Az életerőt uralták, ezzel a levegő és a víz erőire is hatottak. Az Atlantiszra tértek vissza azok a lelkek, akik régebben a többi bolygóra távoztak, az égitestek szétválásakor. Így alakultak ki a különböző emberi fajok, amelyek külsőben is különböztek.

Az akkori emberi test még sokkal képlékenyebb volt, lelki és pszichikai erői nagyobbak voltak. A testek a lelki-szellemi tulajdonságok szerint különböztek, a szellemibb emberek jobban tagoltak és kisebbek voltak, míg mások nagyra nőttek. Innen erednek a törpékről és óriásokról szóló legendák.

Más szellemi lények Atlantisz idejében

Mivel a luciferi erők miatt az ember túl korán lépett a Földre, ez az anyag túl sűrűvé lett a számára, és nem volt többé képes áthatni. Az atlantiszi idő közepe tájától más, visszamaradt szellemi lényiségek is hatni kezdtek, és az ember nem látott többé közvetlenül bele, az anyag mögött jelenlevő szellemibe.

Ők az ahrimani lényiségek, amelyek azt az illúziót keltik, hogy az anyag valami önmagában megálló. Lucifer a belsőben, az asztráltestben hat, az önzést és a vágyakat növeli, Ahriman pedig eltakarja a szellemi világot és az anyagot hozza előtérbe. Ez a két szellem tartotta vissza az embert a fejlődésben. A másik oldalról viszont Lucifer az akarati szabadsághoz, önállósághoz, Ahriman pedig a teljes tudatossághoz segítette az embert, azáltal, hogy fizikai-testi tudatossága növekedett.

Emberek és állatok Atlantiszban

Az állatok azok a lények, amelyek nem voltak képesek várni és túl korán szálltak le az anyagba. Azok, akik a legtovább vártak, lágyak maradtak és emberré lettek. Az akkori emberekről nem találhatunk maradványokat, mert a keményebb részek, porcok és csontok, csak az atlantiszi idő vége felé kezdtek kialakulni. A ködtömegek csak fokozatosan tűntek el és így váltak láthatóvá az égitestek. Mindezeket a folyamatokat világosan leírja a Teremtés könyve.

Az atlantiszi ember, az élet és magerők uralása mellett, rendkívüli emlékezőképességgel rendelkezett, de a mai értelemben vett intelligencia, logikus gondolkodás még nem jellemezte. Az egyes fajokban vérségi összetartozás volt, a népszellem hatásaként, és a különböző fajok ellenszenvet éreztek egymás iránt.

Az ember képes volt az állati magerőt oly mértékben befolyásolni, hogy állati formákat emberiekké változtatott át. Innen ered számos mítosz az ember-állat formákról. A régi atlantiszi embernél az éteri fej még messzire kinyúlt a fizikai fejből, de később fokozatosan visszahúzódott, ezáltal alakultak ki a mai gondolkodási, számolási és ítélőképesség alapjai.

Víz, levegő, tűz, föld szellemi lényei

Az atlantisziak a magerőkkel uralták járműveiket, amelyeket a levegőben kormányoztak. Az atlantiszi emberek még látták a vízben, levegőben és tűzben jelenlevő szellemi lényeket, innen erednek a tündérekről, szilfekről, szalamanderekről, s egyéb lényekről szóló történetek, amelyeket manapság a fantasy történetekben használnak fel.

Atlantisz élete, az emberek ereje, eszközei

Az atlantisziak nagyon fejlett emlékezőképességgel rendelkeztek. Az emlékezetnek fontos szerepe volt, így a sokat megélt, idősebb lakók nagy tiszteletnek, s megbecsülésnek örvendtek. Az atlantisziak uralták az életerőt, és azt is tudták, a növények növekedési erejét hogyan használhatják fel technikai eszközök mozgatására.

Olyan járműveik voltak, melyek a föld felett lebegtek. Ebben közrejátszott az akkori levegő sűrűsége is, így ma már nem működnének. Az atlantiszi időszak elején az épületek olyanok voltak, hogy közvetlenül a természetből alkották őket. A növényeket használták az építéshez, és például a fák ágait összefonták.

Érdemes tudni, hogy míg a levegő sűrűbb, a víz hígabb volt mint ma. Az emberek szervezete sem ilyen volt mint a ma civilizációjában, hanem akaratukkal jócskán képesek voltak megnövelni erejüket. Ebben a korban fejlődött ki a hangos beszéd. Az első atlantisziak még mély kapcsolatban álltak a természettel, így a kimondott szavaik is energetikus erővel bírtak.

Például Atlantisz idejének elején a szavakkal hatni tudtak a növények növekedésére, vagy éppen gyógyítani, de az állatok viselkedését is befolyásolták. Az viszont eszükbe sem jutott, hogy ezt ártó célra használják. A képességet a bennük működő isteni adománynak tekintették, s tudták, a vele való visszaélés ártalmas következményekkel járna számukra.

Atlantisz alfajai, népei – a 7 atlantiszi alfaj

Ezeket az első népeket Atlantisz földjén a rmoahalok -nak hívjuk. Az utánuk megjelenő tlavatli népeknél már fontosabb szerepe volt az egyénnek. Itt már a múltbeli tettek is számítottak, nem csak a jelen és egyes embereket vezetőnek választottak. A közös tettekre való emlékezés alapján alakultak ki társadalmi csoportok.

Először a toltékoknál jelent meg először az uralkodás öröklése az utódokra. Az uralkodók közül akik elég rátermettek voltak, beavatást kaptak a szellemi fejlődés törvényeibe. Az egyes emberek kezébe jutott hatalom egyben a személyiség előnytelen oldalainak felszínre kerülésével is járt. Megjelent az önzés, az erőkkel való visszaélés.

Az ős-turániak már az általuk uralt erőket sokszor használták személyes, önző vágyaik kielégítésére. Az ötödik atlantiszi alfaj, az ős-semiták már összehasonlították a különböző élményeiket, s kifejlődött az ítélőképesség. Ők már számoltak, mérlegeltek, s nem csupán ösztönös vágyaikat követték.

Miközben így az emberi belsőben kifejlődtek a gondolkodóerők, fokozatosan elvesztette a külső környezet és erők feletti uralmát. A gondolkodás alapjainak kifejlődésével elveszett az életerő feletti uralom. A hatodik atlantiszi alfaj, az akkádok újító szelleműek voltak, sok mindent kigondoltak, az okosság számított erénynek.

Mivel a sok egyéni szándék megvalósítása káoszt eredményezett volna, kialakultak azok a szabályrendszerek, melyekből a későbbi korokban a törvények és a jog alapjai kibontakoztak. Az akkádoknál alakult ki a kereskedelem és a gyarmatosítás. Atlantisz idejének vége felé jelentek meg a mongolok, a hetedik atlantiszi alfaj.

Náluk erőteljesebben jelen volt az emlékezés iránti érzék, tisztelték a kort és ezt mintegy ellenerőként használták a túlzott gondolkodóerő használattal szemben. Atlantisz népességével is végbement egyfajta visszafejlődés, ez alól kivételt képeztek az úgynevezett árják, akik a későbbi emberiség alapját alkották. Az árják esetében az emlékezőképességet teljesen felváltotta a gondolkodóerők fejlesztése.

Atlantisz 7 alfaja

Atlantisz pusztulása

Az atlantiszi korszak végén hatalmas „mágusok” léteztek, akik képesek voltak belelátni a szellemi világba és erőik révén hatni. De voltak olyan emberek is, akikben a mai intelligencia, számítás, ítélőképesség, kombinálóképesség csírái már megvoltak, ők akkor még a lenézettek közé tartoztak.

Az Atlantiszon voltak kultuszhelyek, ún. orákulumok, ahol beavatott bölcsek őrizték a tudást. A különböző fajoknak megvolt a maguk orákulumja, melyek közül a Nap-Orákulum volt a legfőbb. A Nap-Orákulum vezetője volt a legnagyobb beavatott, aki az utolsó atlantiszi időkben összegyűjtötte azokat az embereket, akik már nem rendelkeztek a régi szellemi látással, helyette intellektuális képességeik voltak kialakulóban.

Amikor a legnagyobb mágusok visszaéltek az erőkkel, olyan folyamatokat indítottak el, amelyek az atlantiszi kontinens pusztulásához vezettek. Amikor a fekete mágia használata elindította az atlantiszi kontinens pusztulását és a víztömegek elkezdték elborítani a kontinenst, a Nap-Orákulum vezetője, Manu vezetése alatt, az előbb említett embercsoport megkezdte a vándorlását keletre.

Nem jutott el mindenki Ázsiáig, az ő utódaik lettek egyes európai embercsoportok, például a druidák. A keletre eljutottak Közép-Ázsia belsejébe mentek, a tibeti ősi kultúra innen ered. A Himalája hegyeiben fellelhetők még ősrégi emlékek ebből a korból, de ekkor alakult ki az indiai kultúra is. Más vezetők, más irányokba is haladtak, így alakultak ki később az ókori civilizációk, mint a perzsa, vagy egyiptomi civilizáció elődei.

Atlantisz pusztulása körülbelül időszámításunk előtt 9 és fél ezer évvel ezelőtt következett be. A bibliai özönvíz ennek a folyamatnak a bemutatása. Ugyanez a jelenség számos más nép hagyományában fennmaradt. Beszámolnak róla a keleti és nyugati nagy kultúrákból fennmaradt írások, mint az indiai, vagy a közép-amerikai azték és maja népeké.

Felhasznált források:

  • Rudolf Steiner: A rózsakeresztesek teozófiája – München 1907, 11-12. előadás
  • Rudolf Steiner: Rózsakeresztesek szellemtudománya – Budapest 1909, 8. előadás
  • Rudolf Steiner – Az akasha krónikából (1904)
  • Saját jegyzetek egyéb forrásokból

Ha tetszett, lájkold és oszd meg másokkal is!

Atlantisz világa, pusztulása, élete, a 7 atlantiszi alfaj
Tagged on:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Content is protected !!