Az Úr, a Világok Teremtője magához rendeli az emberiség fejlődésének irányítóit. Amikor végez, két alakhoz fordul, akik különleges feladatra vállalkoztak.
– Mindketten kaptok társakat. Lucifer, a te feladatod lesz az elcsábítás, az egoizmus, a hiúság, az önzés és a vágyak felkeltése az emberben.
Ahriman neked pedig el kell idegítened őket minden szellemitől, a számok, mértékek és érzékszervek felé. Úgy, hogy egy mechanikus, számító, lélektelen, anyagelvű világot hozzanak létre.
Tudnotok kell, hogy bármennyire is lehúzzátok a mélybe az emberiséget, hosszú távon felemelitek. De csak akkor, ha egyensúlyt tartatok. Más-más időszakokban egyikőtök, majd másikotok kerül túlsúlyba, ami hosszabb távon kiegyenlítődik. Nem csak negatív, hanem pozitív hatásotok is lesz, Lucifer, te a művészetek, Ahriman, te pedig a tudományok létrejöttét segíted.
Ekkor az úr odafordult egy fenséges alakhoz, aki végig mellette állt:
– Fiam, te kapod a legnehezebb, s egyben legszebb feladatot. El kell vinned a teljes szabadságot és az egyetemes szeretetet az emberekhez. Ez csak úgy lehetséges, ha elszakadnak a régi faji kötelékektől és önállóan, egyénenként találják meg magukban újra a szellemit és szabad akaratukból teszik a jót.
Meg kell mutatnod nekik, hogy az istenség a tér és az idő keresztjére feszíti önmagát azért, hogy megmutassa a szellemet és utat mutasson; ha az egót – áthúzzuk akkor + -á válik és életre kel az isteni. Amikor megtörtént ez, el kell hagynod az a testet és beleáradnod a Föld szellemébe, hogy ezentúl velük legyél mindig.
– Még valakiket küldök majd utánatok – mondta az Úr, akik időben a legkésőbb kezdik a munkájukat.
Lucifer mesteri módon megkísértette az embert a tudás ígéretével. Addig az ember jó helyen volt, mindene megvolt, de nem tudta ezt. Amikor megismerte a tudást, elszakadt az addigi szellemi alvó állapotból és később képessé vált a jó és a rossz megkülönböztetésére, önállóvá lett. Szabaddá vált akarata által lehetővé vált a tudatos szabadság elérése a számára.
Lucifer mindig belülről dolgozott az emberen és az önhittség, a tökéletesség mázát hitette el. Megjelent az irigység, a hamis önszeretet, majd később a személyi kultusz.
Az Úr fia, akit Krisztusnak neveztek, megtette amire apja kérte és cselekedetével a Lucifer által önállóvá lett emberekben elültette a szeretet, testvériség és szellemi felemelkedés csíráit. Amikor elérkezett az idő, átvette a Jézus nevű ember által előkészített testet, aki ekkor elhagyta azt, és három éven át munkálkodott benne. Küldetése befejeztével, amikor ott volt a kereszten, megjelent mellette két oldalról, a másik kereszteken Lucifer és Ahriman is.
Lucifer, a fényhozó volt az, aki mintegy a jövőt elővételezve megtudta a megváltását, Ahriman a másik, aki még nem tért meg, s köztük Krisztus, aki maga a fény. Már megjelenése után néhány évszázaddal elkezdték eltorzítani, félreismerni amit ő tanított. A szabadság tiszteletben tartásával nem avatkozott be, hanem az arra éretté váló lelkeket beavatta az ő tudásával.
Ahriman jelenléte igazán csak sokkal később vált erőssé. Ez az Ahriman nagyon furfangos volt. Úgy irányította a dolgokat, hogy jelenlétét ne vegyék észre, sőt, amit a világba áraszt, úgy higgyék, az érdeküket szolgálja. Először is elérte, hogy az új ismeretek, amelyet modern tudománynak neveznek, az univerzumot egy önmagától működő, mechanikus gépezetnek lássa, a működtető erőket pedig természetnek nevezze.
Addig munkálkodott, amíg az iskolák teljesen „önállóak” lettek, azt fogadták el és tanították, amit ez a tudomány ismert. Az érzékszervekkel tapasztalható lett az egyetlen valóság, az, hogy emögött szellemi folyamatok az irányítók, feledésbe merült, sőt elfogadhatatlanná vált. Elérte, hogy ezeket az erőket – beleértve őt magát is, az emberek nem létezőnek tartsák, így nyugodtan dolgozhatott a saját malmára.
Gondos munkája eredményeként az emberek egyre inkább az anyagi javakat tekintették fontosnak, s emiatt rengeteg háború tört ki, amelyeknek csak a külső felszíne volt az ideológia, valójában gazdasági-pénzügyi érdekek mozgatták. Azt akarta, hogy az emberek azt higgyék, „pénzen minden megvehető”, „a pénz mozgatja a világot”. Bár a Föld keleti régióiban, ahol az ősi vallások és filozófiai tanítások erősek maradtak, ezt nem sikerült maradéktalanul megvalósítania, a legtöbb helyen gyümölcsöztek az anyagi magvak, melyeket elhintett.
A legálszentebb cselekedete volt, amikor elhintette, hogy a legnagyobb erő földi jelenléte nem történt meg. Addig-addig munkálkodott, mígnem az emberek nagy része magáénak érezte azt a nézetet, hogy becsapták. Úgy intézte, hogy az emberek felvilágosultnak érezzék magukat, mint „akiknek felnyílt a szemük”, hogy a legnagyobb esemény nem is történt meg.
Azt kellett higgyék, hogy az az esemény, amely elhozta az új időszámítást és új irányt adott a fejlődésnek, nem az Ő jelenléte volt, hanem csak egy egyszerű ember élete. Azt is elérte, hogy fizikailag bizonyítékokat találhassanak erre és azt gondolják, ő is csak egy ember volt, aki ugyanúgy hibázott, mint ők és világi életet élt.
Ez tökéletesen megfelelt céljainak, mert Jézus közönséges képe félrevezette az embereket és elérte, hogy ne figyeljenek oda a Krisztusi impulzusra. Voltak azonban olyanok, akik nem hitték, mint a vallás, hanem magasabb szellemi tudatosságuk révén tudták, hogy a Krisztus lény itt járt a Földön és három éven át tartózkodott földi testben, ennek leteltével pedig elhagyta azt és a Föld szellemévé lett.
Ahriman elérte, hogy végtelenül sok információt és időleges ismerethalmazt gyűjtsenek össze az emberek, így a lényeg, a szellem elveszik és csak az információ és az intellektuális tudás lesz előtérben. Azt akarta, hogy az emberiség borzasztóan okossá legyen külső téren, de a belsőről ne vegyen tudomást, a dolgok lényege elvesszen számára, higgye csak azt, hogy a véletlen és egyszerű fizikai okok teszik a világot olyanná, amilyen. Az ember mindent megmért, kiszámított és fizikailag megfigyelt. Ez volt számára a valóság.
Lucifer az emberek egóján dolgozott. Míg Ahriman a tudományokat világiasította, Lucifer a vallásokban és a misztikumban munkálkodott és igyekezett megtéveszteni. Míg Ahriman a rideg, mechanikus tudományokban tompította el az emberek tudatát, addig Lucifer a spirituális és vallási elragadtatottság és extázis szélsőséges állapotait inspirálta, hogy az egyes individuum ne az érje el az isteni szellemet, hanem megragadjon önnön képességei és hatalma tudatában.
De voltak akik tisztában voltak mindezekkel a dolgokkal. Ezek a bölcs emberek tudták, hogy ez a két szellemi lény egyensúlyt hozhat létre, ha a megfelelő módon viszonyulnak hozzájuk. Így a tudományok művelésébe komoly érdeklődést, lelkesedést vittek, mintegy élővé téve azokat és távolságtartással szemlélték a szenvedélyeket, önfegyelmet vittek a vágyaikba. Életet vittek a külső tudományokba és önuralmat a szélsőségekre, fanatizmusra, elragadtatottságra hajlamos belső, lelki életbe.
A ravasz Ahriman közben megjelent az emberek között és odaadta a tisztánlátás képességét egyes embereknek. Mivel ezt nem saját erőfeszítésük és munkájuk árán érték el, mindannyian mást láttak és ez harcokhoz vezetett. Ahriman azon dolgozott, hogy az ember hideggé, számítóvá, merevvé váljon.
Ahriman munkája előkészítette az alapot az Úr által jelzett valakik megjelenésére. Az azurák voltak azok. Feladatuk az ember szellemi felemelkedésének és magasabb szellemi részei kifejlődésének megakadályozása volt. Míg Lucifer az asztrálanyagban tevékenykedett és Ahriman az éterben, addig az azurák egyenest a fizikai testben fejtették ki tevékenységeiket.
Az Aazurák a testi vágyak és szélsőségek és az illúziók megélésére, a kábítószerek által vezették az embert. Az azurák elhitették az emberekkel, hogy nem többek, mint a legfejlettebb „állat”, és ebben az ösztönöket erősítették. Munkálkodásuk eredményeképp az emberekben gyengült az önálló én-tudat, amit a Krisztus hozott és erősödött az egykori faji, vagy csoporttudat.
Megjelentek a szélsőséges csoportusulások, szervezetek és bandák, ahol az egyénnek alig van szerepe, mint önálló én-nek, csak egy sejt a szervezetben. Az azurák az embereket az alkohol, a testiség, elfajult szexuális vágyak és a drogok felé terelte. A szélsőséges érzelmek, a reménytelenség, vagy akár az öngyilkosság impulzusait ültette el.
A luciferi hatások erőre kaptak a nemzeti szocializmusban, a fasizmusban. Az ahrimani hatások a bolsevizmusban, annak ateizmusában jelentek meg és az azurák hatása a tömegkommunikáció és a pénzügyi rendszeren át érvényesült.
A luciferi erők önimádat, önzés, vagy vallási, spirituális szélsőségek felé húznak. Az ahrimani erők elhitetik, hogy mindez mese és csak az anyagi világ valós. Az azurák pedig a médián át, a vágyak és ösztönök felé húzzák az embereket.
A krisztusi erő az önálló, tudatos, szabad emberi szellem felé vezet, amely az intellektust, a fizikai eszközöket használja, de túllép ezeken és felismeri anyagtól függetlenül is létező szellemi létét.
Lucifer az egón át szól hozzád, Ahriman fizikai érzékeiden át, az azurák anyagi vágyaidon át, Krisztus a szíveden át, az Úr pedig a legbensőbb éned, legigazabb hangod, legmélyebb vágyad, amely egyesíti lelkedet a szellemeddel, elmédet a szíveddel.
© Eyn 2013
Ez a novella a Pillantás az Abszolútumba része, amely az alábbi helyeken letölthető:
Pillantás az Abszolútumba 3. pdf
Pillantás az Abszolútumba 3. epub