Állatok lelke egy olyan téma, amellyel kapcsolatban számos félreérthető és torz információ jelent meg a köztudatban. Az állat olyan lény, amely fejlettségi szintjében a növény és az ember között helyezkedik el. Éppen ezért van éterteste, mint a növénynek és van asztrális teste, mint az embernek, de nincsen Én-je (szelleme), mint az embernek. Az egyes állatfajoknak közös csoport én -jük van.
Az állati léttel kapcsolatban elég sok torzítás jelent meg az ezoterikus irodalomban. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy az ember állati alakban születhet újjá. Tisztában vagyok vele, hogy a keleti tanok, különösen az indiai, tényként kezeli, hogy egy ember állati lélekben térhet vissza. Ez azonban távol áll a valóságtól.
Állatok lelke – Újjászülethetünk állatként?
Az ember nem születik újjá állatként!
Hogy miért, annak számos oka van, az egyik legfontosabb, az, hogy semmi értelme nem lenne, hiszen az visszafejlődés lenne egy alacsonyabb létszintre. Másrészt – mint fentebb említettem – az állatoknak egyenként nincsen külön én -jük, hanem a csoportén működik az egyes állatokban, amelynek okán nincsen állati személykarma, így a karmikus állati születés is értelmét veszti.
De bizonyos értelemben a tudat mégis megtapasztalhatja az állati létet, még ha nem is úgy, ahogyan sokan képzelik.
„Semmi sem tilthatja meg a személyiségnek, hogy saját energiájának egy részét állati formába helyezze. Ez nem lélekvándorlás. Nem azt jelenti, hogy az ember állati alakban reinkarnálódhat. Azt jelenti, hogy a személyiség különféle formákban jelenítheti meg energiáinak egy részét. …Az ember nem állat, nem is költözik állati testbe.
Egyszerűen csak annyit tesz, hogy energiájának egy részét átadja az állatnak, azaz összevegyíti saját vitalitását az állatéval. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden állat ilyesfajta töredék.”
Az állati lélek és az emberi én (szellem) közötti különbség
Az állatok lelke nem ugyanaz, mint az embernél. Az egyes állatoknak lehetnek más fajtársaiktól megkülönböztethető személyes jegyeik, de nincsenek saját személyiségeik, mint az embernek. Több dolog különbözteti meg az állatokat az embertől, mégis három fő képesség kiemelkedik. Az egyik a két lábon járás, ezzel együtt a függőleges gerinc, amely az Én-tudat –hoz szükséges.
Még a fejlettebb emlősök sem tudnak hosszú ideig, folyamatosan felegyenesedve, két lábon járni. A második dolog az átélésen túli, önálló gondolkodás képessége. A magasabb rendű állatok gondolkodási folyamata érzéseiken és átélésükön alapul, de a csoportlélek gondolkodik általuk. Az állati lelkek nem tudatos különálló Én -ek, még ha testileg egyediek is.
Az ember képes tudatosan elválasztani a gondolatait érzéseitől, ösztöneitől, szenvedélyeitől, sőt a jelentől. Míg az ember önmagában képes létrehozni gondolatait és dönteni, az állat a fajának Én -je irányítása által cselekszik.
A harmadik az érzések és gondolatok fogalmakban és szavakban való kifejezésének képessége. Erre az állat képtelen. Bizonyos papagájok ugyan tudnak beszélni, ez azonban utánzás és tanulás által kifejlődött képesség. Egyedül az ember képes a nyelv által, sokszínűen, árnyaltan, a szavak és fogalmak legkülönbözőbb kombinációjában elmondani amit ő gondol.
Az állat nem képes az objektivitásra, cselekedeteit, lelki működését ösztönei, érzései, vágyai, szenvedélyei irányítják. Egyes állatfajok képesek különösen értelmes cselekvésekre, ez az értelem azonban nem közvetlenül az állatból, hanem az őt működtető csoportlélekből származik.
„…amit az állatokban láthattál, az ösztönös és nem szent. Habár láthattál sok olyan jelet, ami úgy tűnt, hogy érzés, az állatok absztrakt módon (elvonatkoztatva) nem éreznek. Nem tudnak nevetni és örülni, a dolgoktól elvonatkoztatva. Nem gyanakszanak, nem féltékenyek, nem aggódnak a jövő miatt, ahogy azt ti teszitek.
Habár sok mindent kiolvashatsz a személyiségükből, ők nem rendelkeznek azokkal a szent érzelmekkel, amelyekkel ti. Képesek szeretni benneteket, de nem tudják Isten fogalmát szeretni. Érezhetnek szomorúságot veszteség miatt, de nem egy esetleges veszteség miatt. Tehát a szent érzelem egy olyan sajátosság, amely magába foglalja a múltat és a jövő lehetőségeit.”
Kryon
Csoportlélek jelentése – Mi az állatok csoportén -je?
Mi az a csoportlélek? Minden anyagi létezőhöz tartozik egy szellemi tudat, amelynek ő a leképeződése a fizikai szinten. Az olyan élettelennek tűnő anyagoknak, mint az ásványok, vagy a kövek, a szellemi megfelelőik a szellemi világ felső részében, a felső mentális (keleti kifejezéssel felső devachan) van a szellemi részük.
A növényeknek a szellemi világ alsó részében, az alsó mentális (alsó devachan) van a szellemük, ami az Én megfelelője. Az állatoknak pedig az asztrális világban van az Én-jük. Egyedül az embernek van az Én -je a fizikai világban (is), ezáltal rendelkezik tudatos akarattal és uralhatja sorsát. Az emberi én az asztrális síkról a fizikai síkra alászállt csoport-én, mely ezáltal individuális énné vált.
Az állatok lelke a csoportlélek. Az állati lélek nem individuális, hanem egy-egy csoport (faj) rendelkezik egy közös csoportén -nel. Például a tigriseknek, zsiráfoknak, vagy farkasoknak külön-külön mint faj, egy közös csoportlelke van. Vagyis egy tigris rendelkezik ugyan asztráltesttel, de őt magát, mint állatot, a tigris csoportén, „tigrislélek” irányítja.
„Az állatnak a fizikai világban való élettartama alatt (és némi időre ezután is az asztrál-világban) lelke van, mely épp oly egyéni és különálló, mint az emberé; de mikor az állat asztrál-életének végéhez érkezik, ez a lélek nem reinkarnálódik ismét egy külön testben, hanem visszatér egy lélekanyagot tartalmazó medencefélébe, melyet könyveink csoportléleknek neveznek.
Ezt a csoportlelket úgy kell elképzelnünk, mint egy veder vizet, mely egyszerre több egyfajta állat szükségletének tesz eleget, pl. húsz lónak. Ha e csoportlélekből egy lónak kell születnie, az olyan, mintha az ember egy kisebb edénnyel belenyúlna abba a vederbe, és vízzel tele venné ki. A ló élettartama alatt mindennemű tapasztalatot szerez, ami lelkét módosítani fogja, s amiből tanul egyet-mást, mintha a kimerített vízbe színesítő anyag jutott volna.
Ha a ló befejezi életét, az edényben levő víz visszaömlik a vederbe, és a színes anyag, melyet ő élete tartama alatt megszerzett, eloszlik az egész vederben. Ha egy másik ló születik ebből a csoportból, ugyanabból a vízből merítünk egy edénnyel, de természetes, hogy lehetetlen ugyanazokat a vízcseppeket kimeríteni, melyek az előző ló lelkét alkották.”
C. W Leadbeater – A mesterek és az ösvény
Állatok lelke
Az állatok bizonyos tekintetben azon jellemvonásokat testesítik meg, amelyeket az emberi lény a fejlődés során már levetett magából. Bizonyos tekintetben a fejlődés egy szintjén megállt létformák, amelyeknek a testi kifejeződése nem teszi lehetővé a továbbfejlődést. Az imént említetteknek nem a biológiai evolúcióhoz, sokkal inkább a szellemi evolúcióhoz van köze, bár a folyamat részben biológiai formában fejeződött ki.
A fejlettebb tudatformák számára lehetséges, hogy – különböző okokból – energiájuk egy részét állati formába vetítsék ki. Így bizonyos fokig megtapasztalható az állati létforma, de ennek semmi köze a lélekvándorláshoz, mert az emberi Én nem nem születik állati testben. Az állati lelkek a tanulságos mesékben önálló – akár bölcs – szinte emberi egyedként tűnnek fel, de a valóságban a csoportén nyilvánul meg rajtuk keresztül.
Amit az állat élete során megtapasztal, átél, az a pusztulása után visszaárad a csoportlélekbe. De egyes állatformák nem tudnak mindent visszaküldeni, és ezek a visszamaradó részek, melyek leváltak a csoportlélektől, egyedi létet folytatnak elemi lényekként. Így jöttek létre egyes éteri lények a természetben.
Azt is el kell mondani, hogy vannak állatfajok, amelyeknek magasabb rendű szerep jutott a Földön, mint másoknak. Ilyenek például a cetfélék, azon belül is a delfinek, amelyek különösen erős szálakkal kötődnek az emberhez, és együtt rezegnek a bolygót fenntartó szellemi áramlatokkal.
Ha tetszett, lájkold és oszd meg másokkal is!