Halál után élet, lét, síkok – szellemvilág, magasabb dimenziók egy olyan téma, amely könyvek tucatjait töltené meg és még akkor is csak kis darabkáját érintenénk. Mindezt úgy, hogy csak a rendelkezésünkre álló, beavatottak, és magasabb szinten élő lények valós leírásait vennénk figyelembe, az emberek feltételezéseit nem.
Részleteikben ezen leírások eltérhetnek, azonban főbb összetevőik megegyeznek. Az előzőekből következően itt a halál utáni létezés és a szellemvilág általános leírása következik, a legfontosabb jellemzőkkel. Magyarul is rengeteg könyv jelent meg a túlvilági létről.
Tudni érdemes, hogy a magasabb világok, szellemvilágok nem valami finomabb, vagy álomszerűbb változatai a fizikai világnak, hanem önálló világok. Sőt, nem a fizikai világhoz tartozó világok, hanem éppen a fizikai világ és élet az, amely csupán ezen rendszerek és dimenziók egyik része.
Halál után lét, élet, élmények
Halál után mi történik a lélekkel – az első időszak
A halál nem más, mint amikor a fizikai test, mint közvetítő eszköz nem funkcionál tovább a lélek és a szellem számára. Míg az itt maradtak számára egy szomorú esemény, addig az eltávozottnak a legfelszabadítóbb, legtökéletesebb élmény, amit valaha átélt. Az asztrális test és az Én leoldódik a fizikai testről, de az alváshoz képest itt most az étertest is. A finom éteri ezüstszál is elszakad, mely álomállapotokban a testhez kötötte.
Ennek következtében – mivel az étertest az emlékek hordozója – a halál után az első napokban az emberi szellem az életét látja leperegni maga előtt, de visszafelé. Viszont nem úgy mint amikor átélte, hanem annak összefüggéseiben, hogy mit eredményeztek ezek a számára. Ennek hossza és milyensége az elmúlt élet hosszától is függ.
Aki fiatalon halt meg, könnyen visszatér a szellemi világba, akik idősen, azoknak hosszabb visszatekintésük van. A szellem ebből a visszaemlékezésből egyfajta erőt nyer, amely abban segíti, hogy az „én – érzését” megtarthassa a halál utáni lét teljes folyamán.
Ha a halál túl gyorsan, vagy váratlanul következik be, előfordulhat, hogy az egyén rá sem jön a teste elhagyására. Normál esetben távozna egy magasabb síkra, vagy egy „segítő”, – aki lehet szellemi lény, vezető, vagy a Földön élő beavatott – átvezeti őt. De ha hirtelen történik mindez, vagy túl sok emberrel egyszerre, mint például háborúban, akkor az egyén tovább láthatja az eseményeket a fizikai térben.
Ilyenkor asztrális testében ott lebeg, s mivel az felveszi a fizikai teste alakját, észre sem veszi, hogy már nem abban van. Csak akkor, ha rájön, hogy át tud hatolni tárgyakon és élőlényeken, valamint azok nem hallják őt. Ilyenkor mindaddig ott marad, míg rá nem lel a felsőbb világokba vezető módra, vagy oda nem viszik őt.
A szellemvilág
A halál utáni élet, létezés a szellemi világokban történik. Ezek azonban nem olyanok, mint az egyszerű lélek elképzeli, hogy egymás felett helyezkednek el az égig. Valójában a mi fizikai világunk is magasabb világok alacsonyabb dimenzióbeli megjelenése, vagyis bennük van. Ezek száma és mértéke oly nagy, hogy az átlagos tudatnak csak feltételezései lehetnek róla.
A halál után az egyén ezek egy részén halad át, mielőtt újra fizikai testbe költözne. A kevésbé fejlett ember – aki leginkább a fizikai örömökben leli kedvét – csak az alsóbb szellemi világokat éli át tudatosan. A fejlettebb szellem – akit magasabb szellemi-lelki igények vezérelnek – jóval magasabb szinteket ér el, tudatosan.
Az asztrális világok
Nevezik még lélekvilágnak, emocionális, vagy érzelmi síknak, pszichikus világoknak, vagy a keleti kifejezésben Kamaloka -nak.
A lélek és az asztrális világ mintegy összekötő kapocs a (magasabb) szellemi világ és a fizikai világ között. A lélek és a szellem, vagyis az asztrális test és az Én az étertest esszenciáját és az emlékeit magával viszi az asztrális világba. Ez a pszichikus világ ugyanaz a szféra amelyben álomállapotainkban is többnyire tartózkodunk. De utóbbiban általában saját világokat hozunk létre az asztrális anyagból.
Asztrális síkok alsóbb régiói sötétek, nyomasztóak, és zordak, a középső szintek alkalmasak a közösségi életre, és a felsőbb szintek egyre emelkedettebbek, világosabbak. Az asztrális síkok egyfajta megtisztulás a lélek számára. Az asztrális világban minden fordítva van, tehát amit belül éreztünk, vagyis saját vágyainkkal, akaratunkkal, gondolatainkkal kívülről találjuk magunkat szemközt. A dolgokat is visszafelé éljük át, mint például a földi életet, csak háromszoros sebeséggel. Amit másoknak okoztunk, azt sajátunkként érezzük át.
A halál után az első időszakban a lélek a fizikai léthez fűződő hajlamait fokozatosan leveti. Ha valaki erősen kötődött a fizikai léthez, ez a folyamat tovább tart. Ebben az időszakban az okozhatja a kellemetlen élményeket, ha az egyénnek erős testi vágyai voltak, és gondolatai megmaradtak ezeknél. Ebben az esetben amíg meg nem tanulja, hogy az asztrális, vagy lélekvilágban ne vágyódjon ezek után, szenvedhet, mert nincsenek a kielégüléshez szükséges fizikai szervei.
Az emberek a halál utáni élet eme síkjain szembe találják magukat saját hiteik és megerősített gondolatformáik eleven valóságával. Akik a büntetésben, vagy pokolban hisznek, bizonyos fokig átélik, akik a mennyben, azt is. A hasonló elveket vallók, vagy egy bizonyos valláshoz ragaszkodók ugyanolyan lelkekkel találkoznak.
Az asztrális test részecskéi folyamatosan változnak. Az ember ott nem érez valódi éhséget, vagy szomjúságot. Azonban az ízek utáni vágy, vagy például az alkohol mámora utáni az alkoholistánál, megmarad. Mivel itt nem akadály a tér, a gondolat sebességével lehet „utazni”. Itt sokkal gyorsabban történik a dolgok megteremtése, és az érzelmeket is sokkal intenzívebben éljük át, ezért nem mindegy mire hangolódik valaki, mert például a gyűlölet, vagy düh égethet.
Az asztrális világ legalsó szintje az erős, izzó vágyak régiója, amelynek működése mint tisztítótűz is ismeretes. Akik nem kötődtek olyan erősen az anyagi, testi vágyaikhoz, azok szinte észre sem veszik ezt a szintet. Több szinten át tart a különböző vágyak, kedvek, hajlamok megélése.
Az asztrális világban minden körülmény fellelhető, amely a fizikai világban is létezett, de ezek kevésbé statikusak, például nincsenek napok, napszakok, vagy más időbeosztás, de az egyén gondolatai által átélhetőek ezek. Az asztrális szinten az ember formája olyan, mint az azt megelőző életben volt, de külseje jóval nagyobb mértékben tükrözi lelkiállapotát, és idősebb, vagy fiatalabb formát is ölthet.
Az asztrális szinteken számos, a földihez hasonló tevékenységet végeznek, de semmit sem kényszerből, sokan szívesen alkotnak. Bizonyos idő elteltével ez már nem elégíti ki őket, s rájönnek, hogy ezekre a tevékenységekre nincs többé szükség. A pszichikus világban lehetséges kommunikálni más létformákkal gondolati úton, mint például a természeti szellemek, vagy állatok.
Amíg az emberek rá nem jönnek, vagy meg nem mutatják nekik, hogy a gondolat sebességével létrehozhatnak valamit, ösztönösen úgy cselekednek, mint a fizikai létben. Vagyis dolgoznak, esznek, isznak, házat építenek, stb. Az asztrálteste minőségétől függően érez rokonságot és összefüggést az ember a neki megfelelő szinttel.
Azok az emberek, akik egy bizonyos életmódot folytattak, s mintegy bezárultak abba, itt is ugyanúgy élnek tovább, egészen addig míg mások hatására, vagy saját felébredésük által vágyni nem kezdenek egy más létforma iránt. Azokkal az emberekkel, akikkel együtt éltünk, odaát ismét találkozunk, amennyiben már ők is átlépték a halál küszöbét. De a szeretett állatokra is rálelhet, mivel ezek asztrális lényként tovább léteznek.
Nagyjából a középső szinten éri el az a pontot, hogy elengedje a testiséget. A lélekvilág magasabb szintjei felé haladva az egyén egyre inkább kiárad az asztrális felé, tisztul, és önzése lassanként eltűnik. Felismeri, hogy a fizikai jólét mögött a szellemi értékek azok, melyek igazán fontosak. A hetedik szintre teljesen megszabadul a materializmustól.
Ez nem jelenti, hogy egy adott egyén a halál után bejárja az összes régiót, mert amellyel nem érez rokonságot, s nincs vele dolga, szinte észre sem veszi. Tehát a lélek áthalad a különböző asztrálsíkokon, de nem mindegyikben és nem egyforma mértékben tudatosan. A lélekvilágban is van a közös tér – melyet az ott élők közösen használnak – és saját, egyénként létrehozott kis világ.
Ezeken a síkokon – s a világok többségében – létezik tanítás, ám ez sokkal könnyedebb és bensőségesebb, mint a Földön. A pszichikus világok nagyon gazdagok, a Földön jelenleg, vagy valaha volt természeti körülmények, tájak és ember alkotta létesítmények megtalálhatók. Ezen kívül mindazok, melyeket az ott élők teremtenek, illetve az alkotók által létrehozott személyiségek. Utóbbiak a sok ember gondolata által valóságos létformát öltenek.
Az asztrális szintek az égitestekhez társítva
Miközben az emberi szellem a halál után a különböző szinteken halad át, ez bizonyos fokig térbeli szempontból is meghatározható. Ugyanis ezek a szintek a térben egyre nagyobb körben terjednek ki a Föld körül.
Kamaloka – leszokás – vágyak helye – ideje kb. egyharmada az életnek. A vágyak itt jelen vannak, de a fizikai vágyakhoz nincsenek meg a fizikai eszközök, ezért is nevezik a leszokás helyének. Az ember szelleme ezalatt a Hold régiójáig tágul.
Merkúr szint – azok az emberek, akik morálisan elmaradottak, lelkük állapotából fakadóan itt nem tudnak másokhoz közeledni.
Vénusz szint – akik vallásos lelkülettel rendelkeznek, vagy az anyag mögött álló örökkévalót érezték életük során, kapcsolatba kerülnek ezen szint lényeivel, a materialisták nem észlelik őket.
Nap szint – akik nem képesek a más vallású, gondolkodású embereket megérteni, itt elmagányosodnak. Ezen a szinten az egyetemes megértés kapcsol össze másokkal. Aki nem esett át szellemi fejlődésen, iskolázáson életében, annak a Nap szférától kezdve fokozatosan eltompul a tudata.
A mentális, vagy szellemi világ
Ezt nevezik szellemi világnak, gondolati, vagy mentális világnak, az értelem síkjának. Keleten a szanszkritban Devachan -nak, vagy Manasz (Manas) -nak, a keresztény tanban Mennyország -nak, de noetikus világnak is hívják.
Ide az Én hatol be, az ember szelleme. A lélekből csupán azt viszi magával, ami annak gyümölcse, tapasztalata, lényege. Ez mentális anyagból áll. Itt találhatjuk a fizikai és asztrális világok ősképeit. Ezekből az ősképekből alakult ki minden az alsóbb világokban. A szellemi világ egy meglehetősen gyorsan áramló, állandóan teremtő tevékenységet végző szféra.
A halál után a mentális szférában az asztráltest átalakított részét, a lényegét az emberi lény továbbviszi, a többi része eloldódik. Ha az előző szinten az ember eléggé leszokott a vágyairól, itt világos tudattal éli át a létet, egyébként elhomályosuló tudattal. Ami bennünk van, mint érzések, itt mintegy időjárásként érzékelhető. A pozitív és negatív élményeket ebben a szférában mintegy az egésszel összefüggésben éljük át, s nem mint különálló személy.
A mentális világból többnyire nincsen közvetlen kapcsolat a fizikaival, kivéve médiumok, vagy magasan képzett beavatottak által. Bár a felsőbb asztrális világok is mérhetetlenül boldogabbak a földinél, a gondolati világban található fény és harmóniához képest az csak előjáték volt.
Itt egy csodálatos zenei hangzás van jelen, melynek csupán halvány árnyéka a fizikai világban megjelenő zene és hangok világa. Az asztrális világhoz hasonlóan a mentális világokban is több régió van, vagy szint. Ezeket nem úgy kell elképzelni, mint egymás felett levő, elválasztott emeleteket, mert ezek áthatják egymást.
Ami a földön ásványi volt, az szilárd szubsztanciaként jelenik meg. Azaz az első régió bizonyos szempontból hasonlatos ahhoz, ami a fizikai világban a talaj, a földkéreg, hegyek, sziklák. A második a folyékonnyal – vízzel, vérrel – hasonlatos, ez az élet alapja. a növényi, állati és emberi lét, folyékony szubsztanciaként vannak jelen.
A harmadikban a lélek tartalmai – mint az állati és emberi érzések, szenvedélyek, egyéb érzetek – légnemű szubsztanciaként vannak jelen, szellemi alapjai vannak, s a légkörhöz lehetne hasonlítani. A gondolatok szubsztanciája formákként és lényekként él, ezek hőállapotként jelennek meg. A negyedik régió közvetít a másik három között, s egyben rendezi őket. A tudósok és művészek innen kapják inspirációjukat.
A felettük levő három régió alkotja a szándékok és indítékok igazi ősforrásait. Itt találhatóak a lények valódi nevei, a lét egy szellemi nyelvben nyilvánul meg. A mély vallásosság, vagy a bölcsesség alapjait az emberi lény a szellemi világokban a maga mélységében megérti. Az ötödik régióban alakítja ki az Én a céljait és a szándékait, melyek meghatározzák a következő életét is.
A hatodik szinten az ember azt keresi, ami a világ egész szempontjából helyes és jó, a hetediken saját életmagvát találja meg. Az átlagos ember többnyire csak korlátozott mértékben tapasztalja meg a mentális világot, inkább csak befogadó. Akik életük során mélyen beleélték magukat a művészetekbe, tudományokba, vagy filozofikus-vallásos életmódba – de nem egoista, hanem bensőséges okokból – rájuk csodás tapasztalások várnak itt.
Míg az asztrális szférában térbelileg bárhova pillanatok alatt el lehet jutni, itt az idő sem akadály. Ezen a síkon minden elképzelhető szépség jelen van, azonban mindenki csak fejlettségének megfelelő arányban képes felfogni ezeket. Az itteni szabadság sokkal nagyobb, mint az asztrális, az egyén képes mindent jól megfigyelni, elemezni, újrarendezni.
A lélekvilágban van valami hasonlóság a földihez, a szellemi világok azonban egyre magasabb síkon egyre kevésbé emlékeztetnek arra. A gondolatok itt azonnal teremtenek. Ezeken a síkokon olyan mértékben tud tudatosan jelen lenni az ember, amilyen mértékű szellemi-lelki fejlettséget szerzett legutóbbi földi élete során.
A szellemi világokban az azonos fejlettségű emberek mellett másokkal is lehet találkozni. Ezek egy része bizonyos magasabb rendű természet szellemek, vagy az angyali birodalmakhoz tartozók különféle típusai. De vannak más bolygórendszerekhez tartozó szellemi lények is. Ezen kívül mentálisan létrehozott elementálokkal és lényekkel is találkozhatunk, amelyek nem örök életűek.
A mentális szférában alakítja az ember az ősképét, amely a kiindulási pont a következő fizikai élethez. Az ősképhez megfelelő asztrális szubsztancia képződik, majd ez a leginkább megfelelő szülőkhöz áramlik. Ebben a folyamatban, s a következő étertest hozzáadásában magasabb lények is közreműködnek. Mielőtt megszületik az ember, az új étertest által valamennyire bepillantást nyer eljövendő életébe, de a fizikai szinten ez elfelejtődik.
Magasabb mentális világok, vagy kauzális síkok a halál után
A kauzális síkokon az Én teljesen szabad a személyiség korlátozó illúzióitól, illetve az Énnek az egóbeli tükröződésétől. Ez már a formátlanság, az okok világa. A mentális világok felső síkjait nevezik kauzális világ(ok)nak is. Általában azok, akik tudatosan belepillantanak a magasabb mentális világokba, később új életükben képessé válnak nagyszerű alkotások létrehozására, legyen az zenemű, építészet, irodalmi mű.
Az ennél magasabb régiókba jutó szellemek már tudatosan képesek emlékeiket – így például előző életbeli emlékeiket, tudásukat – a következő életbe magukkal vinni. Innentől kezdődik az ideák, a szellemi törvények világa.
A mentális szintek az égitestekhez társítva
A Devachan alsó régiója a Mars, amelyben a dolgok szellemi ősképei vesznek körül. Az ember itt készíti el magának az ősképét, amelybe belekerül a legutóbbi élet extraktuma is. A folyékony, vagy óceáninak nevezett szinten a Jupiterig tágul a szellem, a levegős szinten pedig a Szaturnuszig.
A Jupiter szinten olyan nyitottá válik a szellem, hogy képessé válik akár egy másik vallás felvételére következő életében. A negyedik régióban a szellem a csillagvilágba tágul. A szellemi világ 3 legmagasabb világa tehát már a csillagvilághoz tartozik.
Halál után – Magasabb dimenziók, felsőbb síkok
A Buddhikus sík
A buddhikus síkon egyfajta közös tudatosság állapota van, az Én világos öntudattal éli át az emberiséggel, mint közössel való egységet. Ezen a helyen teljes megértés és együttérzés van, akiben még önző érdekek érvényesülnek, tudatosan a közelébe sem jut ezen világnak.
A te és én fogalmainak fizikai értelme itt elvész, mert egymásban érzik és értik egymást. Ez azonban nem jelenti az egyéniség megszűntét, hanem magasabb fokon való öntudatosságát. A buddhi síkon az egyén a többek tapasztalataiban is részesül anélkül, hogy valamely része azon személyesen átesne.
Az egyén képes más lények tudatába helyezkedni, alsóbb síkokon élők indítékait, működését belülről megérteni, és az elkülönültség teljesen megszűnik. Egy mindennel, mégis emlékszik mindenre, amit ő tapasztalt, mint különálló egyéniség. Itt realizálódik az idő titka, nem egyik irányból a másikba folyó valaminek látszik, hanem egyszerre van jelen múlt, jelen és jövő.
Halál után – Az Atmikus síkok
Ez az Egyetemes Én síkja, mely három részből áll. Keleti kifejezéseket használva az Ádi, Anupádaka, és Atma síkokról van szó. Az Ádi a Logosz -i, vagy isteni sík, az Anupádaka a Monád -i sík, az Atma pedig a szellemi sík.
A monád
A monád az Abszolútum egy látszólag elkülönült része. A monád az emberi szellem legbelsőbb valósága, forrása. Az öntudat, a tudatosság gyökere. Bár az Abszolútum részei, minden egyes monádnak megvannak a maga egyéni tulajdonságai. A monádok a megnyilvánulatlan Abszolútum megnyilvánulásai, mint Napok, melyek világosságot árasztanak a térbe.
A monád a tapasztalás által nyeri el valódi tudatosságát. Mert míg látszólagosan nem különül el az Abszolútum egységétől, nincsen tudatosan tudatában önmagának. A monád az Én gyökere, amely utóbbi azonban a tapasztalások és élmények által válik tényleges tudatossággá. A monád 3 része az atma, buddhi és a manas, amely egyben a 3 isteni személy, a Felsőbb Én 3 része.
Más világok és létformák
Azok a lények, akik emberként (is) éltek, élnek, csak egy kis töredéke a mindenség létformáinak. Számos dimenzió van, amelyek messze felette állnak az ember által akár szellemi érzékeléssel érzékelhető állapotok felett. Ezek a lények részt vettek a csillagrendszerek – s az olyan létformák, mint az ember is – létrehozásában, fejlődésének irányításában, de csak távolról.
Ők olyan mértékben más lét(tudat)állapotban léteznek, hogy általában közvetítők által – amelyek lehetnek magasan fejlett szellemi lények, vagy emberek – tartják a kapcsolatot a fejlődés eme színterével. Vannak aztán olyan létformák, amelyek teljesen kívül esnek az ember körén. Számukra az egész emberi létezés és történelem csak egy lehetségesség a valóság szövedékén.
Ezt úgy lehetne jól érzékeltetni, ha azt mondjuk, egyes ilyen lények érzékelése számára az egész emberi evolúció nem több egy szempillantásnál. Többé-kevésbé ez az a pont, ameddig felfogásunk elér, s bár van ezen túl is, de azokról – mivel olyan messze esnek a mi létünktől – tapasztalat és élmény híján már nem tudunk érdemleges fogalmakban, a korlátolt szavak által leírást adni.
Felhasznált források:
- Rudolf Steiner – Rózsakeresztes szellemtudomány 1909
- Rudolf Steiner – Élet a halál és az újraszületés között 1912-1913
- Rudolf Steiner – Sorsalakítás és élet a halál után 1915
- Rudolf Steiner – A világ és az ember 1919
- Arthur E. Powell – Az asztrális test 1926
- Arthur E. Powell – A mentális test 1927
- Arthur E. Powell – A kauzális test és én 1928
- Jane Roberts – Seth könyve: A lélek örök érvényessége (I-II. Kötet) 1972 (70-71)
- Neville Randall – Élet a halál után 1975
- Kyriacos C. Markides – A ciprusi mágus 1985
- Howard Murphet – Túl a halálon 1990
Ha tetszett, lájkold és oszd meg másokkal is!