Spiritualitás a 21. században egészen másként zajlik, mint régebbi korokban. Míg régebben az élet természetes része volt, ma választás kérdése. Senki sem vonhatja ki magát belőle teljesen, mert mindenki szellemi lény, de az egyén dönthet úgy, hogy nem vesz tudomást róla.
A spiritualitás ma is ugyanaz, mint mindig is volt, de a spirituális tudás átadása, megélése és megszerzése ma már másképp zajlik. Valaha csak szűk körben, kiválasztott beavatottak lehettek részesei a magasabb tudásnak. Ma sem lehetséges, hogy mindenki megélje ezt a tudásszintet – hiszen minden ember más-más lelki-szellemi fejlettségi szinten tart – de ma már más eszközökön, hatásokon és eseményeken át szól hozzánk az „Univerzum”.
Régen ez szinte elképzelhetetlen volt spirituális vezető, vagy szellemi mester nélkül – kevés kivételtől eltekintve – ma azonban egyre több ember képes közvetlenül ráhangolódni a végtelenre. Ennek oka abban keresendő, hogy a spiritualitás a 21. században az egyén saját elhatározásából való, gondolkodást és értelmet eszközként felhasználó, tudatos szellemi (ön)megismerés felé halad.
Az új korszak embere, és a spiritualitás elmaterializálódása
Az új korszak embere
Az új korszak embere tudatossági szintje egészen más, mint a régi korszakokban volt (ld. Az emberi tudat fejlődése napjainkig). Ezért is vezet annyi félreértelmezéshez, hogy a régi korok embereit is ezzel a tudattal feltételezzük. A mai korszak embere a fizikailag érzékelhető világban teljesen tudatos, és más dimenziókban csak álom, vagy alvásállapotban van jelen. Már régen megjósolták, hogy eljön az idő, amikor a szellemi megjelenéseket is fizikailag akarják megmagyarázni, s csak azt elhinni.
Az új korszak emberének feladata, hogy felismerje a világ dolgai és az események mögötti szellemi összefüggéseket, ezáltal tovább fejlődjön szellemi tudatossága. Régen létezett egyfajta szellemi tisztánlátás, ellenben nem volt a ma megszokott, logikus, tisztán értelmen alapuló gondolkodás. Ennek el kellett jönnie, hogy tudatosan, a gondolkodást mint eszközt felhasználva váljék ismét szellemileg tudatossá az ember.
Spiritualitás a 21. században – Materializmus az ezoterikában
Bizony, az utóbbi évszázadokban olyan mélyen áthatotta az emberiséget a materializmus, hogy az még az ezoterikában is megtelepedett. Az ezoterikus a belsőt jelenti, szemben a külső, azaz exoterikussal. Ma már oda jutottunk, hogy az ezoterikát sokan mindenféle képzelt eszmék, titkos tanok, boszorkányságok, vagy akár okkult, ördögi erők területének hiszik. Sőt, az olyan kirívóságokat, mint a tízmilliószoros napoknak nevezett őrültségeket egészen józan gondolkodású emberek is elfogadják, gondolkodás nélkül.
De ennél is nagyobb baj, hogy maguk, az ezoterikában jártas emberek is áldozatul estek mindenféle új áramlatoknak, amelyek szinte észrevehetetlenül materiális színekbe öltöztették az ezoterikus tudást. Manapság az emberek mindent fizikailag akarnak megérteni, látni, értelmezni.
Ezért is olyan népszerűek a különböző földönkívüliek „mint istenek”, akik szerintük létrehozták az emberi fajt. Nem mintha nem létezhetnének más fajok, más bolygókon, de az ember létrehozásában és fejlődésében szellemi lények működtek és működnek közre és nem fizikailag látható űrlények.
A másik szomorú következménye az ezoterikába is beleszivárgó materializmusnak, hogy a Földünket átszellemítő lény, a Krisztus lény képét teljesen eltüntetik. Helyébe egy tisztán emberi Jézust tesznek, aki csupán bölcsebb volt az átlagnál és teljes emberi életet élt annak minden különcségeivel.
Akik ezt hirdetik, messze vannak még a valódi szellemi beavatástól, és észre sem vették, hogy milyen negatív szellemi áramlatok hatása alá kerültek. Ez a materiális felfogás és hatás sajnos tovább fog folytatódni a következő időszakban. A mai emberek egy részének túl vonzó az, hogy igazolva lássák vágyaikat, semmint ellenálljanak ezen hamis befolyásoknak.
Spiritualitás a 21. században – Szellemi hatások és áramlatok
A világon semmi sem történik véletlenszerűen, s amellett, hogy az emberiségnek és az egyes embereknek döntési szabadságuk van, minden korban más-más szellemi hatások érik a Földet. Mindez pedig a továbbfejlődést szolgálja. Aki azt mondja, semmiféle külső szellemi erő nincsen hatással az emberiségre, akár azt is állíthatja, a nap, az eső, az időjárás, az éghajlat és a geológiai változások nincsenek hatással a természetre.
Az új korszak emberének nem behódolnia kell a negatív szellemi áramlatoknak, hanem felismernie és megtanulnia, mit kell fejlesztenie ezáltal magában. Amilyen az ember természete és amilyenek a gondolatai, olyan szellemi áramlatokat „vonz” magához. Ezeket az áramlatokat szellemi lények okozzák, amelyek feladatukat teljesítik ezáltal. Az elmaradott szellemi lények okozzák a negatív, pusztító hatásokat, ám ezúttal egyben tanulásra, önmagával való szembenézésre és fejlődésre is serkentik az emberiséget.
Ezek egyik hatása, hogy az ember mindent fizikailag akar birtokolni. Az egész világ egy óriási reklámmá vált, amelyben látszólag minden eladó, mindent üzleti szálak és a pénz mozgat. A marketing gépezet a saját érdekében felhasználja az ezoterikát is, hiszen óriási üzlet rejlik benne. Ezért minden eddiginél fontosabb, hogy az ember saját magában meglelje a helyes utat.
Az sem jó, ha a külsőségeket, a reklámot, az üzletiességet, a pénzt az ördög eszközének bélyegezzük és megvetjük. Mert ezzel éppen a másik negatív oldalra helyeznénk magukat. A spiritualitás a 21. században akkor halad megfelelően, ha az új korszak embere, arra törekszik, hogy ezeket a dolgokat a maguk helyén használja.
A pénz, a marketing, a szereplés, pozitív hatást hordoz, amennyiben a szellem ereje hatja át. Ha nem csupán az anyagi érdek és az ego személyes haszna, hanem ezen túlmutató, nemesebb küldetés is vezérli. Akkor mindezen dolgok, amelyek a mai világunkban jelen vannak, segítő eszközökké, pozitív erővé válnak.
Spiritualitás a 21. században
Az egyetemes törvények ma és mindig is ugyanúgy érvényesek. Azonban a „magas tudás” minden korszakban más módon érkezik az emberek felé, a fejlődés szintjétől függően. Ezért ma ugyanazt ugyanúgy, nem bölcs dolog tanítani. A régi tanítások tele vannak tiltásokkal és ezek az adott korban az akkori emberek tudati fejlettségi szintjének megfeleltek, de ma már nem. A spiritualitás a 21. században a szabadságon keresztül kell működjön.
A mai embernek fokozott igénye van az intellektuális tudásra is, ezért az a helyes, ha magasabb tudás intuitíven és intellektuálisan egyaránt érkezik az egyénhez. Az ember az értelmi tudásával, megértésével összekapcsolva léphet feljebb az intuitív, belső tudáshoz. Ez azt jelenti, hogy ma már nem elég hinni, el kell jutni ahhoz a felismeréshez, amely nyitottá teszi az elmét az „értelmen túli” bölcsesség befogadására.
Ezért például a régi vallási tanítások, vagy a keleti filozófiák jó része, ma már nem szó szerint követendő. Például a jóga útja egy nyugati ember számára nagyon nehéz (ami nem jelenti azt hogy ne lenne lehetséges), a rózsakeresztes út viszont teljesen megfelelő. A fizikai világbeli élmények megismerése és átélése által szükséges megismernünk a szellemit, és nem a fizikai világtól való elvonulással.
Természetesen mindig vannak kivételek, most általában az emberről beszélek. Egyes régi módszerek, mint amilyen a tolték harcosok energetikai képzése, éppen a világi helyzetekből eredő erőt használja fel. A külvilág nem ellenfél, hanem eszköz, egy önmegismerést segítő és fejlesztő gépezet.
A mai világ találmányait, eszközeit és eseményeit felhasználva és átélve érdemes szellemi utunkon továbbhaladni, mert azért vagyunk itt. Eközben, saját élményeink és fejlődésünk eredményeképp, egyre „minőségibb” rezgéseket bocsáthatunk a körülöttünk lévő világra. Tulajdonképpen ez a dolgunk: teljes, élményekkel teli, gazdag élet általi példamutatás, teremtés, és értékek közvetítése.
Helyes hozzáállás a mai korban
Vannak akik azt mondják, ma minden az „ördög” kezében van és a földi élet dolga az, hogy a szenvedésen keresztül visszajuttasson a szellemi világba. Mások azt mondják, hogy mindez badarság, semmiféle szellemi lények nincsenek, az emberiség egyedül van. Abszolút értelemben minden a jót szolgálja.
Ez nem is lehet másképpen, hiszen az Abszolútum, vagy ha úgy tetszik a Természet, nem dolgozik önmaga ellen, ez teljesen értelmetlen lenne. Ezért a negatív, „gonosz” erők is hosszú távon a jót szolgálják, olyan választási lehetőségeket, s ezáltal tudatosságot hoznak felszínre az emberi szellemből, amely másképpen nem alakulhatna ki.
Tudni kell, hogy a fejlődésnek értelme van. Semmilyen változás sem véletlenül alakul ki, azok a személyiségek, akik hatással vannak az emberiségre, valamilyen szellemi erő hatásait fogadják magukba. Ettől függően lehetnek jó vagy káros hatással ránk. Hogy milyen erőt fogadnak magukba az a szellemi fejlettségüktől függ. A spiritualitás a 21. században teljesen az egyén tudatára van bízva.
Ha saját vágyaik, szenvedélyeik, személyes érzelmeik irányítják őket, és kellően erős személyiségek, akkor magnetikusan vonzzák magukhoz a „negatív” szellemi lényeket. Ugyanígy, azok az erős egyéniségek, akik már túl vannak az ego ráncigálásain és magasabb küldetést éreznek az életben, magasan fejlett szellemi lények támogatását élvezik.
Mindezek tudatában a mai világ eszközeit sem imádni, sem megvetni nem helyes, hanem a maguk helyén felhasználni. Semmi sem rossz, ha a jó szándék által, kellő ismeretekkel használunk valamit. De a jó dolgok is veszélyes eszközzé válhatnak, ha az őket felhasználó kellő ismeretek híján, vagy rossz szándékkal veszi igénybe őket.
Az új korszak emberének tudatosságát és morális érzékét párhuzamosan szükséges fejlesztenie, hogy tevékenysége áldásos legyen embertársai számára. Mindent értékessé varázsolhatunk azáltal, hogy tudjuk, mit teszünk, s mindezt küldetéstudattal, bennünk mélyről jövő motivációval tesszük.
A karma és a vonzás törvénye
Kifejezetten mulattató tud lenni, amikor a spirituális érdeklődésű emberek azon vitatkoznak, hogy melyik a „nagyobb igazság”, a karma, vagy a vonzás törvénye. A szomorú az, hogy egyesek ebből véresen komoly harcot csinálnak, pedig az egész játék. Igen, most elárultam a mindenség titka mögött megbúvó, de mindenki tudatalattijában ott rejlő igazságot: az élet egy kozmikus játék.
Egy örömteli, csodálatos és végeérhetetlen folyamat. Vajon hányan döbbentek most meg? Hány ember egója szólal fel felháborodottan: „ez nagyon is véres játék”. Igen, ha ezt érzed, valami még nagyon nem tiszta. A karma titkáról már írtam régebben, ha nem olvastad, tedd meg, a vonzás törvényéről több helyütt más weboldalaimon, pl. itt.
A karma és a vonzás törvénye kérdésével kapcsolatban mit gondolsz, melyik igaz? Az a helyzet, hogy ez egy meglehetősen szűk látásmódból eredő kérdés, ugyanis a kettő ugyanaz. Hogy lehetne ugyanaz, amikor egymásnak ellentmondó? – kérdezhetnéd. Valójában a kettő nem mond ellent egymásnak, hanem ugyanannak a dolognak két különböző megközelítése.
Nincsen két igazság, csak egy. Ez pedig az ok és okozat törvénye. A hasonló vonzza a hasonlót. Ami belül, az kívül. A mikrokozmosz visszatükrözi a makrokozmoszt. Mindig a hasonló rezgések vonzzák egymást. Minden létező dolog a hasonló rezgést vonzza. Ez egyetemes törvény. Nem tudsz mást átélni, mint ami benned van.
A „két tábor” a következő kijelentéseket szokta tenni:
– Ha valami rosszat tettünk, akkor következménye van, hiába van vonzás törvénye.
– Ha a vonzás törvénye igaz, akkor bármit megtehetünk következmények nélkül, hiszen csak azt kapjuk, amilyen gondolatok és érzések vannak bennünk.
Van két dolog, amelyről mindkét tábor elfeledkezik. Minden egy. A tudatalatti nem különbözteti meg a másik embert tőlünk, amit másról gondolunk, érzünk, vagy mással teszünk, úgy veszi, mintha magunkkal tennénk. Bármit is teszünk bárkivel, olyan, mintha magunkkal tennénk. Az univerzum nem büntet.
Mi vagyunk azok, akik folyamatosan saját magunkon munkálkodunk, tapasztalatot szerzünk. Arra törekszünk, hogy egyre jobban, optimálisabban, teljesebben éljük meg önmagunkat. Ez csak akkor lehetséges, ha másokban is megtaláljuk önmagunkat. Ez minden emberre érvényes.
Amikor felismerjük önmagunkat másokban, automatikusan úgy cselekszünk, ahogy az minden jelenlévő számára a legjobb. Ez egy természetes folyamat, az emberben ott a törekvés, ha a tanulási periódusban hibázott, azt helyrehozza. A másik dolog az idő titka, amelyről már írtam.
Ha minden egy időben, és minden életed egyszerre történik, hogyan vezekelhetnél egész életedben, egy előző életben elkövetett bűnért? Valamit tudnod kell. Minden egyes élet egy teremtés. Minden egyes életedet magad teremted, hogy más és más aspektusból tekinthess, művedre és egyre magasabb fokon megéld a létezést.
Nem valami külső erő kényszerít arra, hogy most szenvedj, mert valamikor szörnyű hibát követtél el, és ártottál egy embertársadnak. Igazából te magad – nem az egó, hanem a „felsőbb” én-ed, aki valójában vagy – dolgozol azon, hogy egyre jobb légy. Tehát minden egyes élet egy új teremtés, és ebbe belefér a továbbfejlődés, azaz a „régi” hibák korrigálása, immár a tapasztalatok birtokában.
Valójában a „szereplők” „odafent” megegyeztek a szerepekben, amelyeket el fognak játszani. Egyszer az egyik a „gyilkos”, a másik az „áldozat”, majd fordítva, hogy minden szükséges tapasztalatot átéljenek. Mindenkinek joga van megismerni mindkét oldalt.
Miután ezeket leírtam, észrevettem, hogy több forrásban is említik ugyanezeket, amelyekről beszélek. Az alábbi idézet a Beszélgetések Istennel című könyvből származik, és nagyon ideillő:
„…senki nem kötelez rá, hogy bármit is tegyél. Akadnak azonban bizonyos dolgok, amelyeket meg akarsz tenni; megtapasztalást választani. És ezekből a választásokból némelyik attól függ – az teremti meg a vágyat irántuk -, hogy mit tapasztaltál meg azelőtt. Ez áll a legközelebb ahhoz, amit karmának nevezel. A karma: belső vágy jobbnak, nemesebbnek lenni, fejlődni, növekedni és úgy tekinteni a múlt eseményeire, és tapasztalataira, mint ezek mércéjére; ebben az értelemben valóság a karma.”
Egy törvény létezik
Azt hiszem, jobb hanyagolni ezeket a kifejezéseket, mint a karma, és a vonzás törvénye, mert ezekhez ma már túl sok szubjektív érzés fűződik. A Logosz megtestesülésének a szavait használva, egy törvény létezik: a szeretet. Vagyis minden egy. Ez az egy benned kezdődik, mert mindent „saját magadon keresztül” tapasztalsz.
Tehát ennek a szeretetnek is benned kell ébrednie, elsőként magad iránt, hogy bármi másban megélhesd. A karma a fejlődés törvénye, a vonzás törvénye pedig a teremtés törvénye, de mindkettő az ok és okozat törvénye. Ezek mindig egyensúlyban vannak. Mindig azt kapod, amit teremtesz, de minden teremtésed az előzőből fejlődik tovább.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!