Nem számít semmi sem. Az élet játék

Nem számít semmi sem. Tudod mit jelent ez? A mindennapi világ eseményeinek láncolatába mélyen belekeveredett emberek sosem fogják fel ennek a jelentőségét. Mígnem történik valami, és megérzik…

Mi történne, ha semmit sem érnél el? Ha semmit sem valósítanál meg, ha nem maradna utánad semmi? Mivel semmi múlandó nem marad meg, nem számít semmi sem. Számodra talán igen. De ez sem szükséges, hogy így legyen. Mit gondolsz, a gyermekek foglalkoznak ezzel? Dehogy, ők élik az életet úgy, ahogyan jön, igyekeznek minél örömtelibbé, boldogabbá tenni. Nem érdekli őket a jövő, sem a múlt. Tudják, hogy a „jelen” az egyetlen valóság. Ez a jelen nem a mostani pillanat, hanem maga az élet, amely egy folyamat, amely nem egyenes vonalhoz, hanem sokkal inkább körhöz hasonló.

Akkor most hagyjak mindent abba és élvezzem az életem? Éld meg azt, hogy semmit sem szükséges tenned. A végtelenben értelmét veszti. Ha megéled, akkor két dolog történhet. Elveszted a kedved és depresszióba zuhansz, vagy… ebből a felszabadult állapotból kiindulva bármit megtehetsz és elérhetsz, amit csak akarsz. Mert ha nem számít, akkor miért ne? Játszom a játékom, s nem számít, most sikerül e vagy nem, mert újra játszom és újra, és magát a játékot élvezem, az eredmény csak ráadás.

***

– Most már eleresztettem az aggályaimat, nem erőltetem a dolgokat és nem kényszerítem magam. Miért érzem magam néha mégis rosszul?

– Oly sok éven át programoztad elmédet és testedet kényszerítő gondolatmintáiddal, hogy időre van szükséged az átváltozáshoz. Ott van benned nagyon erősen az a parancs, hogy „cselekedned kell” „cselekedned kell”, s ha nem teszed meg, nem érzed igazán jól magad.

– De ha nem cselekszem, nem történik semmi sem.

– Minek kellene történnie?

– Nyilván megvalósulnia mindannak, amiért élem ezt az életem.

– És ha azt mondom, nincsen neki oka?

– Mindennek van oka, s a küldetéstudat nélkül az élet elveszti a legfőbb értelmét.

– Ezt az élet értelme dolgot egyszer már megbeszéltük. Ha azt mondom neked, nincsen oka, akkor dilemmába kerülsz, mert elveszik a fontosságérzeted, a tudatosságod egy része, mert ha nem kell, akkor miért is az egész? Mi végre hát az egész?

– Valami oka kell legyen.

– Ezt mondja az elme. A körnek hol van a kiindulópontja és hol a vége?

– Nincsen sem vége sem eleje. Ha úgy vesszük, végtelen.

– És az egyenesnek?

– Azt mondják, tökéletes egyenes nincsen, mert a „végtelenben” elhajlik.

– Lehetséges, hogy végül kör lesz belőle?

– Igen, talán a végtelenségben önmagába zárul.

– S ha így van, ez a te életedre vonatkoztatva, hogyan értelmezhető? Mi a célja?

– Nincsen célja?

– Én ezt nem mondtam. Egyszer már erről is szó esett közöttünk. Te adod meg a „jelentőségeket”, „értelmeket”, „célokat”. Ebből következően az okokat is. Azért, hogy legyen értelme a játékodnak. Az élet játékának.

– Az élet játék?

– Ha akarod, igen.

– Ezen nagyon sokan felháborodnának, akik számára dráma.

– Most feledkezz el másokról. Csak önmagad felett van igazi hatalmad, és csak ez számít.

– De az életem, nem önmagam!

– Hát ki más?

– Mindenki más és minden más is.

– Hol vannak ezek nélküled?

– Valahol biztos léteznének, de én nem érzékelném.

– Vagyis a kulcspont te vagy. Önmagad a kapcsolat másokkal, vagy a „világgal”. Ez a kapcsolat számodra játék, vagy valami más?

– Sosem gondoltam rá úgy, mint játékra. Ennél komolyabb vagyok.

– Most elárultad magad. Számodra a játék szó, valami komolytalant jelent?

– A játék az, aminek nincsen következménye.

– S az életnek, persze van. Így gondolod?

– Természetesen.

– Pedig bizony a játéknak is van következménye, csak nem ugyanazon a szinten. Ez az egész megkülönböztetés onnan ered, hogy jól megtanították neked – ahogyan másoknak is – hogy a játék és az élet két különböző. És a játékban könnyen mennek a dolgok, az életben már kevésbé… Vajon miért?

– A felelősség miatt? Vagy az eredményorientáltság?

– A felelősség nyilván számít. Az eredményorientáltság még jobban „megfeszít”. A kulcs abban van, hogy a múltból a jövő felé haladsz. Alárendeled a jelent a jövőnek. Egy bizonyos fokig ez hasznos. De amennyiben nem éled át, nem élvezed eléggé a jelent, a jövő sem lesz igazán értékes.

– De még mindig nem értem, hogyan lehet ebből játék.

– Változtasd meg a képet, ami a játék szóról eszedbe jut. A játék egyáltalán nem felelősségmentes és az eredmény is számít. De a lényege az, hogy élvezed. Szereted. Jó játszani, mert közben érzed, hogy „élsz”. Ha ezt a fajta tudatosságot, érzést képes vagy átvinni az élet bármelyik területére, ezerszer könnyebben mennek majd a dolgok.

– Ebben van valami. De az elvárások…

– Állj le! Nincsenek elvárások. Semmiféle elvárás nincsen veled szemben. Azt teszel, amit akarsz. Ha most ez ellen még lázadozik az elméd, azért van, mert már olyan helyzetbe hoztad magad, hogy átélhesd az elvárásokat. De ezeket nem mások kényszerítették rád. Neked elég erős elvárásaid vannak önmagaddal szemben. Ettől elveszted a játék könnyedségét. Annyi felesleges erőfeszítést kényszerítesz magadra… Pedig nem kell. Engedd szabadon magad. Ne kínozd tovább!

– Valósággal fáj, miközben mondod, mert tényleg érzem, hogy ezt csinálom.

– Az élet játéka a létezés „élete”. Ezt játssza a természet minden eleme. Sosem aggódnak a jövő miatt, és mindig elfogadják, ami történik. Egyedül az ember találta ki, hogy mindent függővé és jelentőségessé tesz, hogy értelmet leheljen a folyamatokba. De ez csak addig jó, amíg nem válik kényszerré. Akkor elveszik benne a játék. Pedig az élet játék. Olyan játék, amelyet végtelenül bölcs, kiteljesedett, felszabadult szellemek is játszanak. Ők pontosan tudják, az egésznek az a lényege, hogy azt játsszák, mintha értelme lenne az egésznek, így megtöltik tartalommal. Ezáltal valóban lesz értelme, de nem az, az értelme, hogy a jövőben valami bekövetkezzen, hogy végigmenj egy fejlődési létrán, vagy netán „megvilágosodj”. Csak annyi, hogy tudd, hogy vagy és játszol… Érted miről beszélek?

– Igen, egyre inkább átérzem. Csak közben meg kell oldanom, a hétköznapi feladataimat.

– Ha megváltoztatod a szemléleted, és játékként tekintesz rá, könnyebben fog menni.

– Lehetséges. Ezt még gyakorolnom kell. De valóban felszabadító erejű. Ha nem aggódom az eredmény miatt, könnyebben csinálom jól.

– Jó. Egyelőre elég is ennyi. Teljesen más valamit intellektuálisan, felfogni, vagy a szavak nyelvén beszélni róla, mint át is élni. Most következzék a gyakorlat. Hogyan teheted játékká a komoly dolgokat? Hogyan játszhatod az életed könnyedén, úgy, hogy nem veszted el a felelősségtudatod, és még eredményeid is legyenek? Itt a feladat, oldd meg!

Ezek a párbeszédek egy könyv részei. Ha kíváncsi vagy a folytatásokra, vagy az egész könyv érdekel,

itt juthatsz hozzá (kattints a linkre)! 

Jelölj be a Facebook -on is: Eyn oldala. 

Előző közzétett rész: Ki vagyok én? Az élet értelme

Következő közzétett rész: Kövesd a belső érzéseidet!