Evangéliumok magyarázata, jelentése, jelenetek értelmezése egyedül azon tudás és azon emberek által hiteles, akik az ősidők óta a beavatottak sorába tartoznak. Azok az értelmezések, melyeket mindenféle átlagemberek tesznek – legyenek bár „tudósok”, teológusok, vagy bármiféle kutatók – csupán feltételezések, melyek javarészt szubjektív nézőpontból indulnak ki.
Az evangélium jelentése egy görög szóra vezethető vissza, mely lefordítva jó hír, örömhír. 4 evangélista nevéhez fűződnek azok, melyeket a Bibliából ismerünk, de ott vannak még az apokrifok is. Bár az evangéliumokat vallási iratoknak tekintik, ezek valójában a Föld fejlődésének kulcspontját ábrázolják, amikortól az emberi Én képessé vált a fizikai világból tudatosan felemelkedni a szellemibe, identitástudata elvesztése nélkül. Ehhez a Naplény, vagyis a Krisztus cselekedetére volt szükség, aki az „Én Vagyok” megtestesülése.
Evangéliumok magyarázata szellemében számtalan badarság jelent már meg, és még fog is olyanoktól, akiknek fogalmuk sincs, miről szól az egész. Sajnos éppen a papok értik a legkevésbé az egészet, mivel az egész egyházat átitatta a materiális felfogás. Az evangéliumokat beavatottak írták, és sok szó, esemény jelentés nem érthető a szellemi lényeg ismerete nélkül.
Újabb korunkban – a materializmus korában – Rudolf Steiner, mint a Krisztus lény beavatottja – magyarázta el részletesen előadás sorozataiban az evangéliumok eredeti jelentését. Ebben a cikkben az ő, illetve kis részben más, mint például Emil Bock, Willi Sucher, Georg Kühlewind (akik szintén belőle indultak ki) leírásai alapján foglalkozom az evangéliumok jelentésével.
Mivel erről számtalan könyvet lehetne írni, itt csak arra vállalkozhattam, hogy néhány jelentősebb evangéliumi eseményt kiválasszak, és ezek igaz jelentését bemutassam. Olvasd el a Jézus történetét, és a fentebb említett Naplényről szóló cikket, mivel az ott leírt legfontosabb evangéliumi események jelentését itt nem ismétlem meg.
A 4 evangélista, a 4 evangélium különbözőségének oka
Az evangéliumok magyarázata fontos része a 4 evangélista leírásai különbözőségének megértése. Ez a 4 ember a beavatottság különböző fokain állt. Nézd meg, amit az asztrológia kozmikus eredetéről írtam! Máté az ember, Márk az oroszlán, Lukács a bika, János a sas nézőpontjának képviselője.
Máté a fizikai testre, Márk az étertestre, Lukács az asztráltest és Én-hordozóra irányította figyelmét. János volt a legmélyebben beavatott, az ő szavai mély kozmikus tudást közvetítenek emberi szavakba öltve.
Máté az emberi körülményeket ábrázolja, hogy az istenember hogyan vetette meg az emberek közötti új közösséget, kapcsolatokat. A Lukács evangélium Jézus Krisztus belső világát ábrázolja, az asztráltestet és a különálló emberi individualitást. János én-lényként, a logosz szempontjából közvetít. Tehát a 4 evangélista más-más nézőpontból és másra összpontosítva mutatja be a 4 evangélium leírásában az eseményeket.
Evangéliumok magyarázata, jelentése
A János evangélium kezdő szavai magyarázata
„Kezdetben vala az ige, és az ige Istennél vala, és Isten vala az ige.”
Az „ige”, a „szó” és a „Logosz” ugyanarra utal. Ez az emberi fizikai test legelső eredete, a Logosz volt az ember ősképe. Az embernek át kellett mennie egy olyan fejlődésen, hogy a bensőt kifelé hallassa, a lélekszerűt szavakban kimondhassa, hogy belülről hangozzon fel a „Szó”.
A templom megtisztítása két eseménye – az evangélium jelentése
“Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek.
Máté evangéliuma
„A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!””
János evangéliuma
Miért különbözik a templom megtisztítási jelenet a János és a másik 3 evangéliumban? Az első három evangélium a jeruzsálemi bevonuláskor zajlott templomi esetről szól, míg Jánosé az első húsvéti ünnepen zajlott eseményekről. A templom megtisztítása jelképesen a Krisztus inkarnációja a Názáreti Jézus fizikai testébe.
A János által leírt esetben még csak éppen elkezdődött ez az inkarnáció, a másik esetben már teljesen áthatotta. A Nap elűzi az éjszaka kísérteteit. Kapcsolódik a Hold vallás leváltásához is, a régi szellemi látást fel kell váltania az újnak, mely az Én világos tudatából ered. Vagyis itt az evangélium jelentése a jó hír, amelyet mindez jelent.
Evangéliumok magyarázata – A kánai menyegző
A Krisztus lény feladata volt, hogy elhozza az emberi Én teljes önállóságát, szabadságát, s ezzel együtt a valódi szeretetet, mely nem (vér)rokonságból származik, hanem az egyén szabadságából. Vagyis nem anyagi okokból ered, hanem tisztán szellemi. Ezért történik ez az esemény Galileában, mert ott számtalan nép és törzs keveredett össze.
Az alkoholnak, a bornak az volt a szerepe az emberiség fejlődésében, hogy lehúzza az önösségbe, az egóba. A kánai menyegző beszámolójában van egy elírás, egy félrefordítás. Amikor anyja szól, hogy nincs boruk, Krisztus nem ezt mondja: „asszony, mi közöm hozzád”. Helyesen a fordítás nagyjából így hangzik: „mi működik itt köztem és közted”.
Ebben az időpontban Mária már szellemileg már megvilágosult volt, és felismerte a Jézus testében immár lakó Napszellemet. Hosszú ideje nem találkoztak, a Krisztus lény itt még nem húzódott teljesen bele az ember fizikai testébe, ez fokozatosan történt a kereszthalálig.
Így eleinte nagyobb tettekre volt képes mint később. Ahogy a fizikai Nap érleli a szőlőt, melyből később bor lehet, úgy képes hatni a Napszellem is a vízre. Ez egyben felvillantja az emberi szellem (jövőbeli, de belül már létező) hatalmát az anyag átváltoztatására.
A fügefa kiszáradása, megátkozása valós magyarázata
„És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. Akkor felelvén Jézus monda a fügefának: soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallják az ő tanítványai.”
Márk evangéliuma
A fügefa kiszáradásával, megátkozásával kapcsolatban is rengeteg ostobaságot írtak le olyanok, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Ez nem valami triviális külső dolog volt, sem a zsidóság feletti ítélet. Nem is azok ellen szól, akik nem hisznek, és nem is arra utal, hogy a jó keresztényeknek jókat kell cselekedni (gyümölcsöt teremni).
Ami itt történt, az a beavatással és megismeréssel kapcsolatos, és nem holmi faátkozás, mint azt egynémely laikus ember gondolja. A fügefa itt ugyanazt jelképezi, mint Buddha esetében a bódhifa. A Buddha idejében – amikor még az emberi tisztánlátás elevenebb volt – az ember a megvilágosodást a bódhi, azaz a fügefa alatt kapta. Ezután már nem.
Krisztus kimondta a tényt, hogy a fáról, melyről leáradt a benáreszi fény, többé nem fognak megismerési gyümölcsök teremni. Helyette a golgotai misztériumból érkeznek. Mi volt a háttér? Amikor a tanítványaival Bethániából Jeruzsálembe ment, lelkükben tisztánlátó erőket hívott életre, s ők ezáltal látták a bódhifát. Felismerteti velük, hogy a régi megismerés ideje már lejárt. A 4 evangélista fejlődési útjának egy szimbolikus jelzése volt ez.
Az a fa az örökkévalóságig száraz lesz, mivel egy új fának, a kereszt fájának kell jönnie. Ők látták tisztánlátással a Golgota keresztfáját, ahol a magát feláldozó istenember gyümölcse függött, hogy kiáradjon belőle az új megismerés, amely immár az örökkévalóságig hordozza a maga gyümölcseit.
Evangéliumok magyarázata – A hegyi beszéd, Máté evangéliuma magyarázat
A 9 boldogságról szóló mondat az emberi természet 9 alkotóelemére, testeire vonatkozik. A testi a fizikai test, étertest, asztrális test, lelki az érző lélek, értelmi vagy kedély lélek, tudati lélek, a szellemi a szellem-én, élet-szellem, szellem-ember. Ezek fokozatosan fejlődnek ki, ahogyan az ember a tapasztatai és élményei következtében tudatosan átalakítja lelki-szellemi lényét.
Nézzünk meg egy példát a boldogságról szóló mondatokból: „Boldogok a szellemet koldulók, mert magukban találják majd meg a mennyek országát.” vagy másik fordításban: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.”
„Szellemben szegények” – ez azt jelenti, hogy a régi szellemi látó módon már nem láthatnak bele a szellemvilágba. „Övék a mennyek országa” – a maguk erejéből a saját énjükkel tekinthetnek bele a szellemi világba. Vagyis a régi szellemi látás eltűnik, s helyette az ember tudatosan kifejlesztheti szellemi érzékelőszerveit.
Ennyi ennek a mondatnak a lényege, s nem az a sok badarság, melyet a laikusok hozzágondoltak. Terjedelme miatt itt nem veszem sorra mindegyik mondatot. Lásd a 9 mondat magyarázatát a Rudolf Steiner – Máté evangéliuma című előadás sorozat és könyvben.
Félreértett mondás – Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek
„…mondom néktek, ha meg nem tértek olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
Ez nem az ártatlanságról szól, s nem is a reinkarnációról. Egy kis kitérő. Nézzük meg mit ír erről Georg Kühlewind – Isten országa című művében. A gyermek rendelkezik a befogadó figyelem képességével, ami azt jelenti, hogy nem irányul valami előre meghatározott témára, hanem újra vár. A felnőtt esetében ezt a pillanatnyi ürességet szinte azonnal kitölti valami más.
A gyermek ezen befogadó figyelme által képes megtapasztalni a szavak és mondatok értelmét, s nem csupán mechanikusan utánozni a felnőttet. Ahogy növekszik a gyermek, ez a tulajdonsága fokozatosan eltűnik. A felnőttnek újra meg kell szereznie ezt a képességet gyakorlással, hogy a földi intelligencián, okosságon túl is szellemi tapasztalatot szerezzen.
De mit is jelent ez a mondás „ ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába” szó szerint? Emlékezz arra, amit a halál utáni állapotokról írtam. A halál után pár nap alatt az ember visszafele átéli életét, valamint az első időszakban ( az asztrális szférában) feldolgozza ugyanezt visszafelé. Csak ez után léphet a magasabb szellemi világokba.
Vagyis a mondat valódi értelme ez: Amíg nem élted át visszafelé egészen a gyermekkorig az emlékeidet, ami történt veled (azok nézőpontjából is akikkel kapcsolatod volt), nem léphetsz a szellemi világba (mennybe). Tehát ez a túlvilági folyamatról szól, s nem valami földi hozzáállásról.
Azt is hozzá kell tennem, hogy a múlt ilyesfajta feldolgozása a földi életben is megtörténhet. Ez sok idő, munka, és elmélyülés, viszont előkészíti az embert arra, hogy odaát gyorsabban emelkedhessen magas szintre. A Taisha Abelar könyv fő részét alkotó összegzés gyakorlat egy ilyen módszer. De a Térj magadhoz, és láss című könyvemben én is vázoltam a módszert.
Evangéliumok magyarázata – Lázár feltámasztása valódi jelentése
„E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött.”
János evangéliuma
Lázár esetében a régi beavatási formák egy példáját látjuk. Az évek során előkészített beavatottat halálközeli állapotba hozzák, amikor is az éterteste is elválik a fizikai testtől. A jól felkészített egyén így a fizikai test korlátaitól felszabadulva, előkészített asztrális érzékszervei által, bepillantást nyer a szellemi valóságokba.
Ahogyan az ember az évezredek alatt egyre mélyebben merült fizikai testébe, ez a fajta módszer egyre veszélyesebbé vált, valami másnak kellett következnie. Ezt hozta el a Krisztus. Azzal, hogy ebből az állapotból nyilvánosan visszahozta a testébe Lázárt, megsértette a régi hagyományokat.
Ugyanis ezek a beavatási szertartások mindig titkosak voltak. Ez vezetett oda, hogy a papok árulónak tekintették és később meg kellett halnia. Lázár volt az első keresztény beavatott, akit egyben maga a Logosz megtestesülése avatott be. Ez a Lázár pedig nem más, mint János, az evangélium írója. Az evangélium jelentése alapján ez az eseménysor valódi örömhír.
A 4 evangélista – A szeretett tanítvány jelentése
Amikor megtörtént a feltámasztás, az akkor már a szellemi világban tartózkodó Keresztelő Szent János összekapcsolódott Lázárral. Utóbbi fizikai, éter, asztrál testeihez, érző és kedély lelkéhez kapcsolódott a Keresztelő tudati lelke, szellem-énje és élet-szelleme. Így lett belőle később János apostol.
A tanítványok többsége a keresztre feszítés eseményeiig az imaginatív szellemi látás képességéig jutottak. Péter, János, és az idősebb Jakab az inspiratív szellemi hallás képességét is elérte. Egyedül János jutott az intuíciós szellemi egységélmény megtapasztalásához.
Mit jelent, hogy a tanítvány, „akit az Úr szeretett”? Ezzel kapcsolatban is annyi butaságot összehordtak. „Jánost úgy szerette az Úr, mint a testvérét”, meg „János volt egyedül, aki hagyta magát szeretni”. Még önmagukat spirituális tanítóknak mondó egyének is kijelentenek olyan butaságokat, hogy Jézusnak is volt kedvence, és János az.
Az ősi, misztériumi nyelven így fejezték ki a tanító és a tanítvány viszonyát. Az, hogy „akit Úr szeretett”, azt jelenti ő a legmélyebben beavatott tanítvány. A János evangélium írója így utal saját magára. Ezért az evangélium is a Lázár beavatását követően már arra hivatkozik, amit János a szellemi világokban látott, és ő maga is innentől szerepel.
Evangéliumok magyarázata – Krisztus szavai a kereszten
Máté a fizikai testre irányította figyelmét. A misztériumokban, amikor az ember természete kilépett a fizikai testből, ezekkel a szavakkal fejezték ki: „Istenem, Istenem, mennyire megdicsőítettél engem!” Máté ezt így változtatta meg: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Ugyanis a fizikai test szemszögéből ez történt.
Mivel Márk az étertestre figyelt, ezért van ott is az, hiszen az étertest és a fizikai test a felsőbb testek nélkül tehetetlen. Lukács az asztráltest erőire vetette figyelmét, innen erednek ezek a szavak: „Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” János pedig “Imhol a te fiad!” és „Imhol a te anyád!” szavakkal jelöl ki a vérrokonságnál magasabb szintű rendet.
A 4 evangélium – A feltámadás valódi jelentése
Az evangéliumok magyarázata e tekintetben is tisztázásra szorul. Magdalai Máriának, aki Betánia falvában megkente a megváltót, már kifejlődtek annyira belső érzékszervei, hogy a sírnál szellemi alakokat látott. Ez a két szellemi alak az étertest és az asztrális test. Bár hosszabb fejlődés készítette elő, a szellemi látáshoz a jelentős golgotai események által jutott.
A keresztre feszítés után a sírban feloszlott a fizikai test. Ami „feltámadt”, az a szellemi test, egy olyan az isteni-szellemi lények által az embernek szánt fantom, mely mentes a fizikai test hibáitól, de rendelkezik annak tulajdonságaival. Ami a sírból feltámadt egy olyan szellemi sejt, mely minden olyan egyén számára elérhető, aki erre magát alkalmassá tette.
Ami a tanítványok előtt megjelent, az nem a fizikai test volt, hanem a fantom. De mi a fantom test? Az eredeti, halhatatlan és szemmel láthatatlan test, amely az Ádám és Éva történetében leírt bukáskor elveszett, pontosabban degenerálódott, és kialakul a ma ismert fizikai test.
Ez szükséges volt akkor, hogy az ember különválva, önálló Én-tudatot fejlesszen ki a választás szabadsága által. Tehát a sírba olajokkal bebalzsamozva fektették Jézust, azonban őnála ez nem konzerválta, hanem dematerializálta a testet. Helyette átalakult az eredeti fantomtestté, ami halhatatlan, és ebben jelent meg azután. Ez a halhatatlan test az, amelyet megkaphatunk a Krisztus lénnyel kialakított helyes kapcsolat által.
Ezek után megváltoztak a szellemi világok is. Az asztrális világoknak kialakultak olyan régiói, melyek a megtisztulást segítik, valamint az asztrális síkokon is tovább lehet fejlődni. De a reinkarnáció sűrűségének lehetősége is megnövekedett, mert ezentúl nem kellett megvárni, míg az előző élet lelke felbomlik, a szellem új lélekkel reinkarnálódhatott. A 4 evangélium a 4 evangélista elbeszélésével egy új korszakba vezet be.
Felhasznált források:
Rudolf Steiner – A János evangélium 1908 Hamburg
Rudolf Steiner – Lukács evangélium 1909 Basel
Rudolf Steiner – A Máté evangélium 1910 Bern
Rudolf Steiner – Jézustól Krisztusig 1911 Karlsruhe
Rudolf Steiner – A Márk evangélium 1912 Basel
Emil Bock – A három év 1948
Willi Sucher – Kozmikus kereszténység (előadások 1969, kiadás 1971)
Georg Kühlewind – Isten országa (részlet)
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!