Mese gyerekeknek számtalan formában létezik, de óriási különbség van a gyermek lelkét a fizikai világgal összekötő ősi mesék, és a tömeg gyártott sablon történetek között. A mesék hatása az ébredező szellemre nagyon is jelentős, ezért nem mindegy mit és milyen formában kap a felnövő ifjúság.
Ma már persze leegyszerűsödött a folyamat, elég a ChatGPT és más mesterséges intelligenciák működésére bízni a dolgot, és máris létrehoznak egy mesét. Azonban abból mindig hiányozni fog valami, bármennyire is kifejlesztett, intelligens program. Ez pedig az élő szellem ereje, a lélektől-lélekig kapcsolat, az, hogy egy élő és a gyermekkel együtt érző lény kapcsolódik össze vele.
A mese fogalma
A mese az én nézőpontomból – ahol most vagyok – a gyermek kapcsolata a szellemvilággal, a szellemi valósággal. Amikor nézi, hallgatja, átéli, a háttérbe vonul ébredező egója, és engedi magába áramolni a szellemet, amit mindig érez, de „itt” nehéz „megfognia”.
A mese gyerekeknek az, amiből később kialakul a fantázia. Fantázia alatt nem feltétlenül olyasmire kell gondolni, ami puszta kitaláció. Sokkal inkább valami olyasmi, ami valóban létező, élő valóságot díszletekbe öltöztet, és megjelenít képi mivoltában fizikai univerzumunkban nem megnyilvánuló, vagy láthatatlan elemeket.
Gyermekkorban a gondolkodás és érzés egy egység – később – szükségszerűen – különválik. De ezt nem szabad siettetni, mint ahogyan a mai oktatás teszi, mert felnőve az igazi lelki-szellemi kreativitás, szabadság korlátozott lesz. A mese gyermekeknek hazatérés a szellemi otthonba, amely felnőttkorra – sajnos – egészen elhalványul.
Persze a mese fogalma irodalmilag is meghatározható, de itt most attól eltekintve akartam ábrázolni a jelentését.
„…a mese lényegének fogalmi megközelítése megsemmisíti a mese elementáris, eredeti hatását a lélekre, vagyis magát a mese lényegét.”
Rudolf Steiner
Szerzők a mesékről
Megkérdeztem néhány szerző gondolatait, meglátását a mesékről.
Gutási Gábor – a Meskete portál alapítója:
“Számomra a mese a gyerekkor felidézését jelenti. Nem csak azért, mert én magam is kiadtam már mesekönyvet, amely gyerekkori élményeimet eleveníti fel, de felnőttként a saját gyerekünknek mesét olvasva kicsit visszarepülünk az időben. Addig még mesét olvasunk, újra gondtalanok és vidámak lehetünk amint egy elvarázsolt világban találjuk magunkat – ha csak néhány percre is.
Ilyenkor mintha meditálnánk és ledobnánk a felnőtt vállunkat nyomó terheket, hogy stresszmentes kalandokat éljünk át befizetendő rezsidíjak, hitelek, munkaidő és a mindennapi rohanás kellemetlenségei helyett. A Meskete portállal szerettem volna ezt az életérzést egyre több szülő számára visszahozni és nagyon sok gyereknek örömet okozni a mesék erejével.”
Gellért Ferenc – antropozófus író:
„A meséket régen nem kitalálták, kigondolták, hanem látták. Álomban látták, és aztán elmesélték. Így születtek a népmesék. Az a mese, amit ma nem ilyen látásként hoznak létre, nem is igazi mese ezekhez a régi mesékhez képest. A régi mesék ugyanis valamennyire még érzékfeletti megfigyelések leírásai voltak. Valamennyire az ősi képlátás, tisztánlátás maradványaiként jöttek létre, a mainál sokkal kevésbé intellektuális tudatban.
…A mai gyermekek is inkább képekben képezik le maguknak a valóságot, nem annyira ilyen értelmes, árnyszerű képzetekben, gondolatokban, mint mi felnőttek. A képi látásból nekünk mára a képzetekben való gondolkodás maradt.
…ha valaki jót akar – főleg óvodás, alsós – gyermekének, akkor meséljen neki sokat. Lehetőleg olyan meséket is, amely a régi tisztánlátás maradványaival átszőtt álmokból származik, de nyugodtan lehet olyat is, amit ő talál ki. A gyerek számára igazából minden a képzeletet, fantáziát jól megmozgató, az emberi lélek mélyéből kiszüremlő mese jobb az intellektuális magyarázatnál.”*
*Az író teljes véleményét lásd alul
Mese gyerekeknek és a média
Manapság szinte mindenféle mese jelen van, a lelket táplálóaktól, a kiéheztetőkig. A médiával – melynek veszélyes hatásairól már írtam – kapcsolatban az az egyik fő gond, hogy elgyengítik a fantáziát. A számítógépes technikával totális kényelmet adnak – a látvány elvarázsol – már nem kell megmozgatni a képzelőerőt.
A másik negatívum, hogy sokszor mindenféle negatív propaganda részét képezi. A történet szerepe itt már nem az, hogy az emberben levő mély, ősi pozitív érzéseket, álmokat felébressze, hanem olyan ösztönöket és vágyakat, melyek az erőszak, a szerzés, vagy eltorzult nemi kicsapongások felé terelnek.
Ezért is írtam az olvasás jelentőségében arról, hogy ott a képzelőerőt, s ezzel együtt szellemi energiáinkat muszáj megmozgatni, és azok nem sorvadnak el. A gyermek nem tud különbséget tenni a saját magában kialakult belső kép és a külső között. A tévé, vagy a számítógép előtt nézve nem tudja, nincs ideje feldolgozni
Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden esetben rosszabb a videó, tévé, mozi. Mert ha visszagondolunk olyan nagyszerű régi rajzfilmsorozatokra, mint a Nils Holgersson, számtalan szívmelengető, lelket formáló történetet találunk, ami jól hat a gyermekre. Vagyis lehet ezt jól csinálni, csak ne a haszonszerzés, és a befolyásolás legyen az elsődleges cél.
Felnőtt mesék
Az ember azt hinné, hogy elmaterializálódott világunkban nincs túl sok helye a mesebeli sztoriknak, de éppen az ellenkezője figyelhető meg. Lehet, hogy valamit pótol, de az ilyen jellegű filmek rengeteg nézőt vonzanak. Van ennek jó oldala is, például a romantikus fantasy filmek és hasonlók még őriznek valami szépséget az ősi, ártatlan mesékből.
Az olyan alkotások, ahol túlzottan a számítógépes animáción van a lényeg, vagy éppen az erőszakon, már sokkal rosszabb fényt vetnek a készítőikre. Napjaink felnőtt meséi közül a szuperhős filmek viszik a prímet, melyek a legjobb, legnagyobb bevételt hozó filmek között folyamatosan csúcsokat döntöttek.
Mindig meglepett miért vonzódnak a felnőttek annyira ezekhez, valami talán visszakapcsolja őket a gyermekkorukhoz. Viszont ezen alkotások zöme egyáltalán nem a klasszikus mesei motívumokra épül, sőt a klasszikus képregényekre sem annyira. Itt a hős sokszor inkább vívódó, ingadozik a választások, jó és rossz között.
Ami engem zavart, hogy egyes produkciók (pl. Fekete párduc 2018) egyetlen egy saját elemmel sem rendelkeznek, az elsőtől az utolsó darabjáig minden jelenet, díszlet, stb. máshonnan másolt. Ennek ellenére az ilyen nulla eredetiséggel rendelkező film kap egy csomó Oscart, rekord bevételeket, ami napjaink kifordult értékítéleteire utal.
Mese gyerekeknek – ha a szülő mesél
Amennyiben például egy szülő éppen összhangban van a gyermekével és elkezd számára egy mesét mondani, amit ő maga talál ki, az össze sem hasonlítható a „tálalt” mesékkel. Abban a pillanatban a szülő és a gyermek egy frekvencián rezeg, a történet a saját lelkéből-szelleméből ered, mert a szülő nemcsak az elméjével van jelen.
Itt – ezen a ponton – a szülő és a gyermek különleges kapcsolatot alakíthat ki. Nincsen közöttük egy adott, olvasott, vagy hallott szöveg, hanem amennyiben a szülő érzékeny a gyermek belső rezdüléseire, együtt élnek át valamit, ami sokkal valóságosabb lehet, mint ami egyébként tapasztalnának.
Ha láttad az olyan nagyszerű alkotásokat, mint a Sivatagi show (1974), vagy akár a Nixauról szóló Az istenek a fejükre estek filmeket, megfigyelhetted a busman családokat. Itt a mesélő – például az esti tűznél – amit mond, legyen az az állatok leírása, vagy hagyományos mese, az egész család ámulva figyeli és együtt él vele.
Egyébként az sem baj, ha a nyugtató mese gyerekeknek (vagy éppen vidám) egy ismert történetből származik, amit emlékezetből elevenít fel a szülő. Ez is egy fokkal jobb, mint a száraz olvasás. Továbbá lényeges, hogy ne fűzze hozzá saját erkölcsi meglátását, véleményét, hagyja a gyermekben az élményt dolgozni.
A mesék hatása az ébredező szellemre
A mese – az igazi – egy biztonságos, nyugodt, hozzá közel álló világba vezeti a gyermeket. Bár lehet benne izgalom, kaland, ez mégis olyan, ami még nem okoz kárt az egészen kis emberkében. Nem akar mindenáron oktatni, vagy ami igazán rossz, félelmet kelteni.
A mese hatása a gyermek személyiségfejlődésére nyilvánvaló, de nagyon kevés – talán csak a Waldorf iskolákban – olyan nevelő van, mely energetikailag is átérzi, használja ezt. A képek, a képzelet szerepe rendkívül fontos – ezért is oly hatásosak a hallgatható mesék – mert az itt megjelenő képek egyúttal összekapcsolódnak valamivel, ami a lélekben lakozik.
A mesemondásnak nem szabad túlzottan intellektualizálódnia, 10 éves kor előtt nem az okok és következmények láncolata a lényeg. A nyugtató mese gyerekeknek, vagy mesék a barátságról olyasmik, amik a lelket finoman gondozzák, de nem akarják túl hamar az ítélet, következtetés, száraz logika felé terelni, mint napjaink oktatásában.
Mese gyerekeknek – a mese személyiségfejlesztő hatása
A mese személyiségfejlesztő hatása nemcsak olyan külsődlegesen látható jegyekben nyilvánul meg, mint a legtöbb kutató gondolja. Számtalan olyan változás van, amely az energiatestek fejlődéséhez köthető, s ennek okán meghatározott életkorokban meghatározott módon szabad hatni.
Egyáltalán nem lehet cél puszta személyiségjegyeket nevelni, kifejleszteni, mert az ember komplexebb lény. Egy laikus felnőtt azt gondolhatja, hogy itt a reális valóság körülöttem, az pedig a mese, egy kitalált valami. De a gyermek nem tudja, mi a mese fogalma, számára az nem puszta kitaláció, igenis élénk, eleven valóság, amely azonban az ő szellemében játszódik le!
S mint tudjuk – egészen addig, amíg le nem szoktatják róla – a szellemi számára ugyanolyan valóságos, mint a külvilág, mivel még érzékeli, bizonyos fokig a tudatában van. Később aztán a felnőttek – akiket szintén így neveltek – arra szoktatják, hogy csakis azt fogadja el realitásnak, amit a külső érzékszerveivel tapasztal.
Ez amúgy nem olyan rossz dolog, mert az emberi tudat fejlődése része, hogy egy időre elfelejtse a szellemi valóságot. Ugyanis a szellem így mintegy kívülről, idegenként tekintve önmagára jön rá igazán, hogy van, hogy létezik. Újra felfedezve a szellemi igazságokat, majd realitást, ami azelőtt ösztönös volt, most tudatossá lesz.
Tehát a mese gyerekeknek nem azért születik, hogy valami nem létező világba vezessen, vagy csupán a fizikai létezésben segítsen eligazodni. Hanem előkészítik a talajt arra az időre, amikor a felnőtt már erősen a fizikai létezésre koncentrál. A jó mesék hatásaként marad belőle valami eleven szellemi, ami mint egy csíra kibontakozhat később, és elvezetheti a magasabb megismerésekhez is.
A mese személyiségfejlesztő hatása felnőtteknél is megtalálható, a különféle kitalált történetek olvasásában, vagy megnézésében. Az nem baj, sőt jó, hogy több különböző nézőpontot megtanulunk megfigyelni. A rossz abban állhat, ha már a gyermekkorban belekevernek valami olyasmit a történetekbe, ami megkavarja a kis lélekben a jó és rossz megkülönböztetését.
A gyermek ébredező szellemét még nem szabad megzavarni azzal, hogy túlzott intellektuális gondolkodásra késztessük. Ha túl hamar kifejlődik nála az ítélet, vagy a minden iránt való kétely, akkor később sosem lesz igazán boldog, mert az elme nézőpontjából kezel mindent. A mesék gyerekeknek ébredező-fejlődő lelkük ápolását, gondozását, fejlődését hivatottak segíteni a fantázia segítségével.
Általam inspirálónak talált és ajánlott források:
Böszörményi László – A mesékről
Apáczai Waldorf – Beszélgetés Dr. Vekerdy Tamással a mese erejéről
Rudolf Steiner – Nevelésművészet az ember lényének megismeréséből (előadás sorozat 1924, Torquay)
Mondok 1 mesét blog – Hallgatható mesék egy helyen
*Gellért Ferenc meglátásai a mesékkel kapcsolatban ( teljes szöveg)
A meséket régen nem kitalálták, kigondolták, hanem látták. Álomban látták, és aztán elmesélték. Így születtek a népmesék. Az a mese, amit ma nem ilyen látásként hoznak létre, nem is igazi mese ezekhez a régi mesékhez képest. A régi mesék ugyanis valamennyire még érzékfeletti megfigyelések leírásai voltak. Valamennyire az ősi képlátás, tisztánlátás maradványaiként jöttek létre, a mainál sokkal kevésbé intellektuális tudatban. Intellektuálisan nem lehet olyan jó, igaz és lelket fejlesztő meséket írni, mint ahogy ezeket a meséket megálmodták, és amely aztán szájhagyomány útján terjedt évszázadokon, évezredeken át. Persze így idővel megváltoztak az eredeti történetek, de kezdetben ezek nem erőfeszítések által jöttek létre, hanem álmodva, emlékezve az álomra. A népmeséknek még mai formájukban is sok-sok igazság van, amelyet az tud jól megfejteni, aki belelát ebbe a világba.
Akkoriban az álmok sokkal inkább voltak a régi tisztánlátás maradványai, mint az élet reminiszcenciái vagy testi állapotunk jelképes megjelenítői. Mára inkább kaotikus képek halmazai lettek. Az óriások, törpék, sárkányok a mesékben bizonyos érzékfeletti lények, folyamatok imaginatív látásban kifejeződő alakjai voltak. Régen mindenki tudta, hogy a fizikai valóság mögött másik valóság is van. Tudták, hogy sok minden bele van varázsolódva a fizikai világ dolgaiba, vagy hogy az érzéki világ mögött lények élnek. A mesék és szereplőik nem kitalációk voltak, nem a fantázia termékei, nagyon is sok közük volt ahhoz a valósághoz, amit a jelenlegi emberiség néhány ezer évre átmenetileg már nem észlel. A jövőben újra születhetnek majd olyan mesék, mint amilyenek a régről származó népmesék, mert újra fel fog ébredni egyre több emberben egy képlátás, immár tudatosan.
Amikor e népmesék születtek, az emberiség tudata a mai gyermekekéhez hasonló volt. A mai gyermekek is inkább képekben képezik le maguknak a valóságot, nem annyira ilyen értelmes, árnyszerű képzetekben, gondolatokban, mint mi felnőttek. A képi látásból nekünk mára a képzetekben való gondolkodás maradt. Ez a fejlődés. Az emberiség tudata folyton változik, és egy-egy földi életen belül ismétli a múltat. Ezért is olyan kiváló lelki táplálék a gyermeknek a mesék képi világába való beleélés, hiszen ők gyerekkorban azon a képi tudatvilágon haladnak át a felnőttek gondolkodó tudatossága felé haladva, amelyben régen minden ember benne élt, és amelyből később még nem kevés valóságot leíró, igaz népmesét tudtak elmesélni. A gyerekeknek pont ezekre a valósághoz nagyon is közel álló történetekre van szükségük, amelyekbe képszerűen bele tudják élni magukat. Régen az istenek ilyen mesékkel tanították a képlátással bíró embereket. A gyermekeknek ezekre az isteni mesékre van szükségük, hogy felnőttként örömmel, aktívan, kreatívan, egészségesen tudjanak élni és gondolkodni. Így ha valaki jót akar – főleg óvodás, alsós – gyermekének, akkor meséljen neki sokat. Lehetőleg olyan meséket is, amely a régi tisztánlátás maradványaival átszőtt álmokból származik, de nyugodtan lehet olyat is, amit ő talál ki. A gyerek számára igazából minden a képzeletet, fantáziát jól megmozgató, az emberi lélek mélyéből kiszüremlő mese jobb az intellektuális magyarázatnál.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!