Piramisok építése, titkai, egyiptomi fáraók, Ozirisz mítosz, mind mind olyan témák, amelyek régtől fogva izgatják az emberek fantáziáját. De amit az iskolában tanultunk az ókori Egyiptomról, csupán halvány felszíne a valóságnak, mely főként a későbbi Egyiptomi történelemre és csőlátó történészek feltételezéseire épül.
A piramisok építése, az első egyiptomi fáraók korában, az óegyiptomi időkben, gigantikus tudás volt jelen, a csillagokra és az emberre vonatkozóan. Akik azt állítják, a piramisokban ábrázolva lett az emberiség története, múltja, s jövője, valamint magas szellemi tudása, teljesen igazuk van.
Még hosszú-hosszú időnek kell eltelnie, hogy akárcsak töredékét is felfogjuk azoknak a magas szellemi és tudományos ismereteknek, amelyekkel az Egyiptomot irányító szellemi vezetők, fáraók, papok és beavatottjaik rendelkeztek. Ebben a cikkben bemutatom röviden az egyiptomi szellemiség alapjait, az Ozirisz mítosz valódi jelentését, és az egyiptomi piramisok építése titkai helyett azon elveket, melyeket valóban használtak az építők.
Óegyiptomi tudás, az egyiptomi fáraók, istenek
Az egyiptológusok abból indulnak ki, hogy az ókori Egyiptom egy technikailag és szellemileg fejletlen civilizáció volt. Van egy kényelmes elképzelés, amelyet egyszer kialakítottak az ókori Egyiptomról. Később mindent ehhez igazítottak. Ez idővel tradícióvá vált, s egyben elvárássá a kutatók felé, az ehhez való igazodáshoz.
Na mármost az egyiptológusoknak van egy betanított „programjuk” amely leírja, hogy milyen volt az ókori Egyiptom, s ha ettől eltérő felfedezésekre bukkannak, akkor ahelyett, hogy megváltoztatnák a programot, az új felfedezést erőszakkal beillesztik az elfogadott nézetekbe, vagy eltussolják. Ennek különböző okai vannak, akit érdekel, utánanézhet, de ez most nem képezi a cikk fő tárgyát.
Természetesen nem akarok általánosítani, létezhetnek nyitott, „felvilágosult” egyiptológusok, de őket a szakma, s bizonyos érdekkörök ereje minden bizonnyal elnyomja. (Számos információ napvilágra került már, pl. Titkolják az egyiptomi felfedezést). Ez miatt az emberekben erős elfogultságot alakítottak ki azon tényekkel szemben, melyek teljesen mást mutatnak, mint amit tanítanak.
A valódi ókori Egyiptom szellemi tudása, a piramisok építése
Az ókori Egyiptom tudása, az óegyiptomi tudás, az egyiptomi istenek nem valami mítosz, hanem valódi tények, események, lények szellemi ábrázolása és gyakorlati megjelenése. Az ókori Egyiptom ősi civilizációját azon papok hozták létre, akik az Atlantisz katasztrófája után, az afrikai kontinensen vetették meg a lábukat.
Tudatosan választották a területet, tudván, hogy a Föld legfontosabb energiavonalainak egy része itt kereszteződik. Ez volt az oka az egyiptomi piramisok építése helyeinek is. Akkoriban még csapadékosabb volt Egyiptom éghajlata, a mai sivatagi környezet csak később alakult ki, amikor a régi, magas tudású papok – akik befolyásolták az időjárást is – már elhagyták a földi színteret.
A valódi ókori Egyiptom papjainak tudása felölelte a világmindenségről való tudást, de ez a tudás nem csupán külső ismeretekből állt, hanem belső tapasztalásból, amelyet fejlett energiatesteik révén éltek át. Az uralkodó faj megnyúlt koponyája fejlett idegközpontokat rejtett, amely forma később eltűnt a Földről.
Bár technikailag nem rendelkeztek a ma használatos eszközökkel, sem számítógépekkel, mégis irányítani voltak képesek az események történését és évezredekre meghatározóan alakítani a környezetet. Az ókori Egyiptom fáraói és főpapjai eredetileg a szellem legmagasabb fokán álló individualitások voltak, amelyek a Földön léteztek az emberek között. De nem földönkívüli idegenek voltak, mint azt sokan hiszik!
Teljes mértékben az emberiség érdekében, és a hozzájuk tartozó egyiptomi kultúra egyénjeinek javára cselekedtek. Az arra alkalmas egyéneket részesítették a magasabb tudásban, tudván, hogy később majd általuk fog emlékezni az emberiség az egykor létezett tudásra, és újra elindulhat a felemelkedés útján.
Egyiptomi fáraók, istenek, papok
A magasan fejlett szellemi individualitások – fizikai testük halála után – megfelelően elkészített testei, még évezredeken át sugározták a tiszta szellemi energiákat a környezetbe. A múmiák által, s általuk a fizikai testhez való kötéssel, előkészítették azt a kort, amelyben az ember egyre mélyebben kötődni kezdett az anyaghoz.
A későbbi korokban, ahogyan a fejlett individualitások átadták Egyiptomot a sokkal kevesebb tudással rendelkező, anyagiasabb utódoknak – lévén ez az emberiség fejlődési útja – ezzel a tudással pedig számtalanszor visszaéltek. Az ókori Egyiptom későbbi időszakaiban ezek az anyagiasabb egyének negatívan (fekete mágiaként) használták az ősök tudását, így számos régi sír feltárása veszélyeket rejt magában.
Tehát az egyiptomi fáraók és főpapok eredetileg magasan fejlett emberi lények voltak, a későbbi időszakban azonban visszavonultak, s átadták a vezetést kevésbé fejlett, jóval anyagiasabb embereknek. Ennek oka, hogy az emberek saját tapasztalatukon keresztül szerezzék meg a magasabb tudást, felemelkedést az anyagon keresztül a szellemig.
A valódi ókori Egyiptom tudásának (mára már titkainak) elbeszélése jócskán szétfeszíti egy cikk (sőt egy könyv) kereteit. Itt most röviden bemutatom az Ozirisz mítosz lényegét, majd rátérünk az egyiptomi piramisok építése és a nagy piramis titkaira.
Az Ozirisz mítosz valódi jelentése
Aki kicsit is járatos az egyiptomi történelemben, vagy misztikum világában, ismeri Ozirisz, Ízisz és Széth történetét. A maiak azt hiszik, ez csak valamiféle monda, de a történet a valóságot meséli el, jelképes ábrázolásban. A világosabb megértés végett érdemes ismerni a lemúriai és az atlantiszi korszak, valamint általában a bolygóállapotokat, melyek megelőzték a mai Földet. (Lásd a letöltéseknél a Pillantás az Abszolútumba anyagot.)
Az Ozirisz mítosz által elmondott történet az ember fejlődésének azon korszakában játszódik, amikor a Hold és a Föld szétvált. Az alábbiakban csak tömören, vázlatosan ismertetem Ozirisz isten jelképe lényegét. Az egyiptomi ember Ozirisznek érezte a Napról érkezett istent. Abban az időszakban, amikor az emberi lény fizikai teste kialakult, először csak az a szerve volt meg a felső részében, amely felfogta a fényt.
Akkoriban a fény jelentette számára ugyanazt, mint később a lélegzés.
Az emberi lény folytonosan élőként érezte saját magát, miközben a születést és halált csak átalakulásként élte meg. Amikor kialakult a tüdő, akkor a lélegzetvétellel együtt a születés és halál tudata is létrejött. Először a fény és a levegő „testvérek” voltak, de később a levegő különvált testvérétől. A fény Ozirisz, a levegő Széth.
Tüphon azt jelenti a levegő lehelete. Tüphon, aki egyiptomi nevén Széth, megölte Oziriszt. Vagyis ezután már levegőt lélegzett magába az ember, és ezáltal megismerte a halált. Amikor a Hold kivált a Földből, Ozirisz is vele együtt távozott azzal a feladattal, hogy a napsugarakat a Holdról verje vissza a Földre. Ezt jelezték azzal, hogy szekrénybe (ládába) fektetik.
Az, hogy átadták a tengernek, azt jelenti, hogy a Hold a világűr tengerébe távozott. A Hold növekedésének 14 fázisa van, „Oziriszt 14 részre darabolták”. Ezzel együtt az ember hátgerincéhez hozzátagolódott a 14 idegszál. A holdtöltétől újholdig tartó 14 fázis (nap) alatt a Hold meg nem világított felét fordítja a Föld felé. Ez Ízisz, és hozzá tartozik további 14 idegszál. Mivel a Nap-év hosszabb a Hold-évnél, még további idegszálaink is vannak.
Az emberi nemek Ízisznek és Ozirisznek a Holdról érkező, váltakozó hatására váltak szét, férfivá és nővé. Az Ozirisz hatás alatt álló szervezetből nő, az Ízisz hatás alatt álló szervezetből pedig férfi lett. Ezért a férfiak éterteste női, a nőké pedig férfi jellegű. A tüdő Ízisz jellegű hatás következménye, a gégefő pedig Ozirisz hatásé.
Kettejük gyermeke Hórusz, amely az ember szíveként nyilvánul meg.
Ozirisz nem más, mint a görögök Apollón-ja. „Apollón a világ lantján játszik”, ez azt jelenti, a gerincvelő idegszálain keresztül megszólaltatja az emberben a lelki élet hangjait.
Tehát a lényeg:
Ozirisz: fény, Széth: levegő
Széth megölte Oziriszt: a tüdő kialakulásával az ember fény helyett levegőt lélegzett magába, ezzel jött létre a születés és halál.
Oziriszt ládába tették és tengerre bocsátották: távozott a Holddal, a világűr tengerébe.
Oziriszt 14 részre darabolták: a Holdnövekedés fázisai.
Hórusz: Az ember szíve, mely kialakult.
Az előbbi bekezdések, azaz az Ozirisz mítosz leírásának forrása a Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai című mű, aki a részletekre kíváncsi, ebben a könyvben elolvashatja.
Az egyiptomi piramisok építése – az egyiptomi nagy piramis
Az egyiptomi piramisok építése kapcsán annyi okoskodó elmélet jelent meg, hogy már vicces. Az egyiptomi nagy piramis pedig sosem volt Kheopsz számára épített. Még hogy a piramisok a fáraók temetkezési helyei! Az ősi egyiptomiak, ha ma élnének, mekkorát nevetnének ezen!
Ezt a hatalmas butaságot az iskolákban „ültették” belénk, abból kiindulva, hogy a fáraók olyan nagy egóval rendelkeztek, amelynek emlékművének haláluk után is dicsőn kellett állnia. Nos, az igaz, hogy Egyiptom utolsó fáraói már sokkal inkább „emberiek”, vagyis átlagosabbak voltak, de az időszámítás előtt 3-4-5 évezreddel élt egyiptom fáraói messze felette álltak minden személyes, ego uralta szeszélynek.
A piramisok építése, titkai kedvenc témája néhány okoskodónak, akik futószalagon gyártják saját elméleteiket. A hagyományos tudomány pedig megállt azon a ponton, hogy a piramisok építése rabszolgákkal történt, ami az adatokat figyelembe véve a csodával határos lenne. Az egyiptomi piramisok története jóval régebben kezdődött, mint gondolják.
Mennyi, de mennyi hülyeséget összehordtak mára azon elmélkedvén, hogyan építették ezeket! Ha ezek az emberek elolvasnák Elisabeth Haich könyveit, vagy megtekintenék a Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat 5-6. részét, mindjárt meg is kapnák a válaszokat. Vagy nem veszik észre ezeket (nem is keresnek), vagy nem veszik komolyan ezeket a forrásokat.
A piramisok célja, működése, az egyiptomi nagy piramis
A piramisok a Föld energiavonalai mentén épültek, energiatranszformátorokként működtek. A piramisokban az arra felkészített egyének energiatesteit magasabb energiaáramokba kapcsolták, így személyes tapasztalat által jutottak a természet és a mindenség mélyebb megismeréséhez.
Az egyiptomi nagy piramis – amelynek semmi köze Kheopszhoz, és sokkal-sokkal régebben építették – volt a legfőbb beavató piramis. A hosszú évek alatt felkészített jelöltek itt kapták meg a beavatást, a legfőbb titkokba. A beavatás során, a beavatandót három és fél napon keresztül, a halálhoz hasonló állapotba hozták.
Ezalatt nemcsak asztrálteste (lelke) és Én-je (szelleme) hagyta el fizikai testét, hanem időlegesen éterteste is elvált, így az asztráltest élményei az étertestbe is belevésődtek. A beavatandó első kézből ismerte meg a szellemi világot, és élményei tetőpontján tudatosult benne a mindenséget mozgató kozmikus erő, minden létező eredete, az Isten(ség), az Abszolútum. Újra magához térve fizikai testében tudatosan emlékezett minderre, és immár “megvilágosodottként” élt tovább.
A piramisok építése titkai
A piramisokat nem rabszolgák építették! Ezekhez a fenséges műalkotásokhoz – amelyek tökéletesen arányosak, teljesen simák voltak, a tetejükön arannyal – nem emberi erőt használtak fel. Az egyiptomi piramisok titkai lényege a következő. Az építőmesterek a legmagasabb fokon álló papok voltak, akik a természet törvényeinek ismeretében, súlytalanná tették a legnagyobb szikladarabokat is, a felesleges részeket dematerializálták és a tökéletes alakú köveket a helyükre illesztették.
Azon emberek elődei, akikből később a rabszolgák lettek, nem voltak túlzottan értelmesek, többé-kevésbé álomszerű állapotban éltek, ezáltal fizikai erejük messze meghaladta azt, amire a mai ember képes. Őket szintén használták egyes építmények létrehozásakor. De az eredeti piramisok építése nem is történhetett másként, mint a magas tudású papok irányításával.
A piramisok építése nem földönkívüli idegenek műve. Csakis olyan értelemben tekinthető földönkívülinek, hogy az egyetemes, univerzális tudás felhasználásával, és a csillagok állásait is figyelembe véve történt a megalkotásuk. A piramisok felépítése idején az egész világegyetemből a Földet érő hatásokat is figyelembe vették, mert pontosan tisztában voltak azok mibenlétével.
Az egyiptomi piramisok titkai hasonlóak a Föld más részein épültekkel. Carlos Castaneda, a nagualizmus legismertebb írója ezt mondta:
„… ezek a tárgyak és építmények egyedül annak köszönhetik létezésüket, hogy kivételes energia-akkumulátorok. Bár a mi világunkban léteznek, nem innen valók; ők a másik oldal küldöttei, a második figyelem antennái. A szervetlen lények személyesen felügyelték tervezésüket és felépítésüket a világ számos pontján, és a történelem különböző korszakaiban.”
Forrás: Armando Torres – Találkozók az utolsó naguallal könyv
Egyiptomi fáraók, istenek – Mai „emlékeink” Egyiptomról
Mivel az ember nem csak egyszer él a Földön – bármennyire is szerette volna ezt elhitetni az egyház, saját érdekei miatt – legtöbbünk ott volt az ókori Egyiptomban. Mai korunk az Egyiptomi tükörképe, de már a régi képességek elvesztésével – csupán az értelem által – fedezzük fel újra ugyanazokat az igazságokat, amelyeket akkor tanultunk.
Az utóbbi évszázadokban mindazt, amit az egyiptomi korban láttunk és megtanultunk, materialista módon értelmeztük újra. Így például az állatalakok – amelyek az ember állat formájú elődjeinek fejlődését voltak hivatottak jelképezni, és amelyeket a hieroglifákon láttunk – újra megjelentek elménkben, de immár csak fizikai alakokként, így jött létre a Darwin-i evolúciós elmélet is.
A mágikus vonzódás, amely számos embert az egyiptomi piramisok titkai megtekintésére ösztönzi, tudatalatti emlék egy letűnt korról, amelyben élőben láttuk, eredeti szépségükben őket. Akkor még „istenek” (magas szellemi tudattal rendelkező fáraók és papok) jártak a Földön és első kézből jutottunk az Abszolútum titkaihoz.
Könyvek, amelyeket mindenképp olvass el:
Elisabeth Haich: Beavatás (Lásd. a szövegben a linket)
Paul Brunton: Egyiptom titkai (ld.: Paul Brunton életrajz, könyvek)
Woldemar von Uxkull: Egyiptom beavatási útja
Joan Grant: Anubis – A bölcsesség könyve
Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai
Filmek:
Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat (lásd a linket a szövegben)
A piramisok tikainak leleplezése – ismeretterjesztő dokumentumfilm
Ha tetszett, lájkold, oszd meg és szólj hozzá!