Ne írásokat adj el, hanem élményeket!

Az írás olyan, mint egy álom. Nem csupán egy másik világba visz el, de olyan mélységeit élheted meg a másokkal való kapcsolódásnak – önmagadon át – mint sehogy máshogy. Az írásban, a közzétételben és később a kész művek „eladásában” valami zseniális dolog történik.

A felszínes szemlélő csak annyit érzékel az egészből, hogy valaki írt valamit, amit mások megvettek és elolvastak. Valójában – ha „igazi” írásról van szó, amely szívből jött, és nem csak valamilyen cél érdekében született – olyan „közös hullámhossz” jöhet létre az író és az olvasó között, amely akár egy életre is szólhat.




Érdemes túllátnod azon, amit általában a szövegírásról, vagy értékesítésről olvashatsz, hallhatsz, és láthatsz. Ha ez számodra nem csak egy ideiglenes hobbi, vagy pénzkereset, akkor ideje, hogy egy magasabb szintre emelkedj. Használd fel azt a belső energiát, ami benned van, arra, hogy az írásaid által a létezés egy magasabb szintjét megéld.

 

Az elvárásoknak írsz, vagy önmagadnak?

 

Nem mondhatom, hogy a világnak rád van szüksége. Valószínűleg ugyanúgy menne tovább a maga útján a közléseid nélkül. Igazából neked van erre szükséged. Soha ne hidd azt, hogy a Te írásaid valami nagy-nagy változást idéznek elő a világban. Egy világban biztosan: ez a Te világod.

A Te világod az, amit életnek élsz meg, és ha itt megtörténik ez, olyan mintha „odakint” történne. Ennyi elég is. Nem kell több. Ahhoz, hogy mennyire vagy „eredményes” semmi köze annak, mi történik körülötted. Ez az a pont, ahol az emberek java részének bekapcsol az elméje, és ellenkezni kezd: „de ez nem így van, én, mindent megteszek, mégis a körülmények folytán nem jönnek össze a dolgok”.

Elfeledkeznek arról, hogy minden igazi változás először belül történik meg, s amikor megérik, akkor láthatod viszont az események folyamatában. De lehet, egészen másképp történik, mint ahogy vártad. Azt hitted, hogy ezt és azt az eredményt fogod elérni, helyette valami más történt, ami nem kevésbé értékes, de nem mindig ismered fel.

Arra vagy kondicionálva, hogy „a” dologból „b” eseménynek kell bekövetkeznie, s ha „c” esemény lesz, csodálkozol és nem érted. Pedig minden, amit gondolsz, teszel, mondasz és írsz, valamilyen hatást vált ki. De a hatás eredménye nem feltétlen annak az eredménye, amit csináltál, hanem amilyen vagy és ahogyan érzed magad közben.

Ahogyan érzed magad

 

 

A legnagyobb eredmény nem az eladott példányszám, hanem valami egészen más

 

Mi van akkor ha – ami szinte már elképzelhetetlen – senki sem olvassa amit írsz? Akkor is írnád? Élveznéd? Jól éreznéd magad tőle? Belső élményt élnél át? Amennyiben a válasz igen, Te valódi író vagy, mert a közhiedelemmel ellentétben nem az az író aki másoknak ír, hanem aki az írásban talál rá önmagára.

Ezt a cikket nem tudtam volna megírni, ha egyszerűen csak leülök gondolkodni, és azon agyalni, miről is írjak. Vagy ami még rosszabb, mit írjak, amit majd sokan olvasnak, és sokaknak tetszik. Ez egy elme játék lenne, ami ide húzná azokat az embereket, akik szintén „elme játékokat” játszanak, de ennek semmi értelme. Azért mert abból indul ki, hogy valami szokatlant kell tenned, hogy felfigyeljenek rád.

Miért kellene felfigyeljenek rád? Mert író vagy. Na de most akkor kitől vagy író? Mintha ezt már megbeszéltük volna…
Honnan tudom ezeket? Onnan, hogy én is csináltam. Nem az volt a baj, hogy nem működött, mert működött, hanem, az, hogy fárasztó munkává degradált valami fenséges folyamatot, ami könnyen is működhet.

Képzeld csak el, hogy írsz valamit, és semmi reakció sem történik. Már kezded azt gondolni, hogy ez senkit sem érdekel, nem igazán jó, vagy ami még rosszabb, Te nem vagy elég jó. Aztán egyszer csak valaki ír neked, hogy megérintette, amit írtál és olyan élményeket hozott fel benne, amelyeknek addig a tudatában sem volt.

Hogyan reagálsz erre? Hirtelen miden, ami addig homályos, szürke, ködös volt, világossá, fényessé és ragyogóvá válik. Pedig nem történt semmi más, csak megtudtad, hogy mégiscsak érdemes volt közzétenned, amit írtál. Egy ember életébe már „fényt” hoztál. Ezt semmilyen egyéb siker, eredmény, vagy pénz nem tudja felülmúlni.

Az, az író, aki

Nem tudom történt e veled hasonló – remélem igen – velem sokszor, és ezért van írás közben folyamatosan olyan olyan érzésem, hogy valami nagyszerű dolog történik a háttérben. Ember és ember közötti olyan kapcsolódás, amely messze túlmegy a szokványoson. Az átadott gondolatok által valami új felismerés születik mind az olvasóban, mind az íróban.

Ketten együtt teremtenek valamit, ami addig nem volt ott. Mert az író és az olvasó között mindig oda-vissza kapcsolat működik, akkor is, ha sohasem kommunikálnak szó szerint egymással.

Ne az írásaidat add el, hanem az élményeket!

Ezen modern világban erősen jelen van az a fajta életvitel, hogy az emberek mindig mindent gyorsan akarnak. S ha valami nem történik meg az általuk ösztönösen felállított határidőkön belül, gyorsan odébbállnak. Ez is az oka, hogy sok tehetséges ember nem jut semmire.

Az írásaidnak pontosan azt az élményt kell átadniuk ami benned zajlik, mert ha nem ez történik, nem több puszta szavaknál. Ez az, amitől egyéni lesz. Ez ugyanúgy érvényes az értékesítési szövegedre, vagy akár szakszövegedre is. Nem véletlenül fektettem hangsúlyt az Út az olvasókig és az eladásig című írásomban a személyes történetre, az egyéniségre és az olvasóval való energetikai kapcsolódásra.

Az írásban és az eladásban sokkal több az energetika, mint a fizikai cselekvés, amely csupán visszacsatolás. Arra gondolsz, hogy „milyen jó lenne, ha rengetegen olvasnák az írásaimat, és nagyon sokan megvennék a könyvemet”. Ezzel nincs is semmi baj, mások is ezt szeretnék.

Én általában nem szeretem azt, amit túl sokan csinálnak, így nem arra összpontosítok, hogy olvasottsági rekordokat érjek el, hanem pontosan azokhoz jussak el, akik éppen azt keresik, amit adok. Arra, hogy számukra tudjak valami olyan többletélményt nyújtani, amihez másképpen nem jutottak volna.

Azokhoz jussak el

Ez lehet egy kitalált történet, vagy motivációs írás egyaránt. Nem a műfaj számít, hanem a pszichikai energia, amely benne van a szövegben, és élményt hoz létre az olvasóban. Mindebből következik, hogy mind egy regény, mind egy marketing szöveg ugyanaz, ha jó: élményt ad.

Ez az a pont, ahol nagyon könnyű elrontani. Mert ha túlzottan arra törekedsz, hogy élményt adj, ugyanolyan rossz lehet, mint amikor mindenáron meg akarsz győzni. A benned levő harmónia és/vagy lelkesedés (néha ezek keveréke) az, ami az ideális.

Az olvasó egy olyan lény, aki megérzi, „mi van a szöveg mögött”, még akkor is ha nem tartozik az intuitívnek mondott emberek közé. Ezért nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy ne csak „tartalom marketingezzek”, ami oly divatos szó manapság, hanem a tartalmat olyan élettel töltsem meg, ami a lelki energia mélységeiből táplálkozik.

Tucatjával találhatsz olyanokat, akik elmondják milyen eszközöket használj, miről írjál, hogyan reklámozz. Használd ezeket, hiszen ha nem tennéd, lépéshátrányban lennél. De ami mindennél fontosabb, az az írásaid mögött álló egyéniség, amely a saját lelkét viszi bele a szövegébe.

Ez az, ami hosszú távon megmarad az olvasókban, és ha páratlan élményt nyújtasz önmaguk megismerésében (ami egy történettel is lehetséges), nem fognak sajnálni semmilyen összeget, hogy megvegyék a Te művedet.

A legjobb dolgok csak úgy megtörténnek

Ezt ne úgy értsd, hogy ha mindent megteszel, nem történhetnek veled ilyenek, de igazából akkor történnek a legjobb dolgok, amikor harmonikus és elengedett állapotban vagy. Nem kell bizonyítanod semmit és eladnod sem, ha energetikailag a megfelelő rezgésszinten vagy.

Tudom, hogy ez most meglehetősen ezoterikusnak hangzik, mindenesetre a tapasztalat azt mutatja, hogy a valóság ezzel rezonál. Nekem akkor sikerül a legkönnyebben írnom, és „jobbakat” írnom, amikor nem erőltetek semmit, csak hagyom, hogy jöjjön magától. Ugye Te is észrevetted ha írsz, milyen könnyen megy ilyenkor?

Ha jó élményt ad

Érdekes módon, amikor így írsz, az bizonyos emberekre nagyobb hatással van, és ezt sokszor közlik is. Az alábbi chat beszélgetés az egyik olvasómmal zajlott, aki éppen a Te csinálod az egészet című alkotásomat kezdte el olvasni. Először muszáj volt nevetnem, de aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja, és tudtam, hogy (megint) valaki életére pozitív hatással voltam.

Én most boldog vagyok, hogy egy ilyen nagy íróval beszélgethetek, de egyébként te zseni vagy ha így tudsz írni.

Nem is vagyok nagy író. Kevesen olvasták még a könyvet.

Szerintem nagy vagy, de a nagyok pontosan ilyen szerények. Igenis nagy író vagy, legalábbis számomra.

Jó akkor nagy író vagyok. Nekem édesmindegy. Nem ettől leszek boldog.

De egy mondatban leirhatod hogy mi a boldogság.

A boldogság az, aminek nincsen oka.

Csak magában boldog az ember? Akkor én nem lehetek boldog ? Pedig én az vagyok mindig.

Most akkor boldog vagy, vagy sem? Te döntesz.

Hát én úgy érzem boldog vagyok.

Ennyi. 🙂

Te tanító is vagy nem csak író?

Tényleg jó lesz, ha elolvasod a könyvet. Az is lehetek (mármint tanító) a weben keresztül.

Hát az vagy és te nem a választ adod meg, hanem rákényszeríted hogy én mondjam meg. Rávezető stílusban tanítasz.

Ez csak egy részlete volt a beszélgetésnek, de el kell mondjam, a látszat ellenére, én sokkal többet tanultam belőle, mint ő. Valójában az olvasók tesznek egyre jobbá, amikor meghallgatod, amit mondanak. Amikor képes vagy egyedi élményeket nyújtani az írásaiddal, hosszú időkre elkötelezed őket műveid iránt.

 

Hogyan legyen sok olvasód: 10 lépés olvasóid számának megtöbbszörözéséhez

(Ha hozzászólsz, ne úgy másold be a szöveget, mert a beillesztés nem működik.)

Ne írásokat adj el, hanem élményeket!
Tagged on:         

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: Content is protected !!