Mi a legfontosabb az írásban? Olvasás mint inspirátor

Míg az olvasáskor az érzékszervek, az elme és a képzelet működik közre, az íráskor komolyabb mozgásbeli cselekvés, kéz mozgás is történik. Miért fontos ez? Azért, mert az olvasás és írás között szorosabb kapcsolat van, mint bárki gondolná. Az olvasás befogadó, míg az írás teremtő folyamat.

Amikor olvasol, a passzív, női (jin) éned, amikor írsz, akkor azt aktív, férfi (jang) éned aspektusa kerül előtérbe. Ez a kettő egymás nélkül nem létezhet, együtt képesek csodákra. Olvasáskor beáramlik az energia, íráskor pedig ki. Az alkotás egy olyan bámulatos, teremtő folyamat, amelyre az emberi lény csak úgy képes, hogy ő is rendelkezik az „új” létrehozásának képességével.

 

 

Te mennyit és mit olvasol?

 

Miért is olvasunk? Ezzel a kérdéssel az előző cikkben (Az olvasás és az írás jelentősége az életben) már foglalkoztunk. Nyilván más-más okból, hiszen van, aki számára a szórakozás netovábbja, más csak azért olvas, hogy valami számára hasznos információhoz jusson.

Mindig meglepődök azon, amikor valaki büszke, hogy több könyvet is kiolvasott egy év (!), vagy mondjuk egy hónap alatt. Ez valami? Néhány éve ott tartottam, hogy 28 könyvet olvastam párhuzamosan (többsége e-book), s egy-egy könyvvel egy-két nap alatt is végeztem.

Tudom, ez már a másik véglet, és vissza is vettem, de nem értek egyet azokkal, akik szerint csak egy könyvre koncentrálhat egyszerre az ember. Tanulási, információszerzési, szórakozási, ellazulási, érdeklődési célú könyveket egyaránt olvasok, így aztán a szakkönyvektől a regényeken át, a spirituális irodalomig, minden műfaj megfordul a kezemben.

Ez pedig biztosan közrejátszik abban, hogy egészen eltérő műfajú, és célú könyveket írok. Az a helyzet, hogy legtöbbször jobban élvezem az olvasást, mint a videózást, mert videó közben lehet, elunom magam, de olvasásnál muszáj odafigyelni. Így, miközben manapság a videó a trendi az interneten, közösségi oldalakon, én inkább a szöveges változatot választom, mert amíg végig kellene szenvedni egy videót, ötvenszer elolvasom.

Neked számít az író, a téma, a mondanivaló?

Érdekes, hogy mindmáig nagy divat hazai szerzőknek is külföldi – főleg angol nyelvű – álnéven írni. Valami miatt az van a köztudatban, hogy az menőbb, kelendőbb, elfogadhatóbb, s nincsen iránta előítélet. És ebben sajnos van valami, mert valahogy azt képzelik az emberek, a magyar szerzők csak ritkán, vagy csak a kivételek lehetnek igazán jók.

Sok millió elolvasott mű után azt mondom, engem nem érdekel, hogy a szerző eszkimó, magyar, vagy indokínai, csak a tartalom számít. Olvastam már híres íróktól borzalmasan unalmas „remekműveket”, ugyanakkor nevesincs szerzőtől is letehetetlen olvasmányt. Az egy, ami számít: tetszik e.

Az egy ami számít

Célzott könyvek esetén (értsd: szakkönyvek, ismeretterjesztő, önfejlesztő) egy kicsit más a helyzet, ott az érthetőség, hasznosság, alkalmazhatóság számít. De ebben az esetben is van hasonló tapasztalatom, mint a regényeknél. Némelyik angol nyelvű (főleg amerikai) motivációs szerző könyve olyan üres és semmitmondó, hogy egy életre elment tőle a kedvem.

Egyébként ez az egyik fő oka, hogy a saját önfejlesztő könyveim nem hosszúak, inkább lényegre törőek és a gyakorlati alkalmazásra összpontosítanak. Ugyanis minek untassuk az olvasót, ha (csak) arra kíváncsi, hogyan teheti jobbá az életét?

Amúgy az is elég fura, hogy sokan csak ellazulásra, szórakoztatásra hajlandóak könyvet olvasni, míg egyesek épp ellenkezőleg: ismeretszerzésre. Miért is zárná ki ez a kettő egymást? Vannak művek, melyek egyaránt alkalmasak mindkettőre.

Ami a műfajt illeti, minél több és változatosabb, annál jobb. Egyébként is vannak többszörösen kevert műfajú regények. Na persze engem sem izgat minden egyformán – például a negatívabb tartalmú, vagy hétköznapi életről szólók nem vonzanak – de nem a műfaj dönt.

Ami a mondanivalót illeti, sokszor egyszerű kalandregényekben többet találtam, mint ún. szépirodalmi művekben. Azt hiszem, a hatás ami számít, az az érzés, amit a könyv elolvasása után érzel. Lehet, hogy egy szóval sem mondta az író azt, ami az olvasmányon túl van, mégis pontosan azt a hatást keltette. Na ez a művészet, és ez írótól, műfajtól, sőt még ismertségtől is független.

Amit még szeretek, az az egyedi hangulat. Vannak könyvek, amelyeket sokszori olvasásra ugyanúgy élvezek, mint először. Mert egyszerűen jó „ott” lenni, az író olyan hangulatot teremtett, mintha a történet mindig a jelenben lenne. Ilyenkor vágyok vissza rá, és egy nagyon kellemes érzés újra végigélni ezeket. Ilyen élményeim először James Fenimore Cooper regényeinél voltak.

Olvasás mint inspirátor

Vajon, ha nem olvasnál semmit, vagy soha sem olvastál volna semmit (azon kívül, hogy megtanultál olvasni), akkor is írnál? A legtöbb szerző olvas valamilyen könyvet. Vannak, akik teljesen más műfajt, mint amiben írnak, mások ugyanazt, de nem sokan vannak, akik keveset, vagy egyáltalán nem olvasnak.

Figyeld csak meg, ha egy adott műfajból, vagy témából sokat olvasol, és nagyon élvezed, nagy kedvet kapsz és főleg könnyen fogsz írni ugyanazon területen. Amit nem szeretek, amikor egymást utánozgatják, például sokan szeretik a kedvenc szerzőjüket, vagy világukat utánozni, továbbvinni.

Számomra is befolyással bír, amit éppen olvasok, de hagyom ezt a tudatalattiban hatni inspirátorként. Amikor írni kezdek, általában elfeledkezem róla, és elmegyek egy egyéni irányba. Ha most azt mondod, ez nem lehetséges teljesen, mert tudat alatt hat, amiről olvastunk, igazad van.

Azonban lehet teljesen új témákban írni (amiről még nem olvastál), illetve új világokat, történeteket megalkotni, amelyek „belőled jönnek”. Ugyanis – bármennyire is misztikusnak hangzik – az ember képes „univerzális forrásból meríteni”, vagyis olyan dolgokat felhozni önnön mélységeiből, mint senki más.

Univerzális forrásból meríteni

Ilyenkor jön a képbe az olvasottság, mert ez segít abban, hogy amit megalkottál, azt olyan módon vezesd végig, hogy mások számára is érthető és élvezetes legyen. Ha a történeteket vesszük, a hagyományosan bevált recept a fokozatos élményadagolás egy tetőpontig, miután a végére kibogozódnak a szálak és mindenki „tök” elégedett.

Valójában lehet ezt egészen megkavarni, úgy, hogy meglepjük az olvasót, és így olyan érzése legyen, most valami teljesen mást, új élményt kapott. Nem kell, hogy a főszereplő egy makulátlan hős legyen – az árnyaltabb karakterek sokkal érdekesebbek – ugyanakkor menthetetlenül gonosz sem, mert ezzel kevesen azonosulnak, a lényeg, hogy egyéni.

A történet indulhat a tetőpontról, nem szükséges minden szereplőt bemutatni, és minden tényezőt leírni. A fordulatok ne kövessék a hagyományos sémát, a meglepetés olyan legyen, amire még te sem számítottál. Az olvasóban maradjanak kérdések, gondolkozzon, el, de ami még ennél is fontosabb, szenvedélyes érzelmeket keltsen benne.

A legfontosabb az írásban

Itt egy dolgot szoktak megemlíteni, de én kettőt fogok. Először azt, amit kevésbé, vagy nem szoktak. Ez pedig így szól: élvezd! És ez bizony halál komoly, mert szokásból írt művek is lehetnek megfelelőek, de az igazán jó alkotások mindig élvezetből születtek.

Hozzá kell tenni, ez nem mindig azonnal van, mert lehet, hogy csak elkezdesz írni, és közben elkap az ihlet, amikor abba sem tudod hagyni. Ilyenkor kikapcsol az ego, a „3D figyelem”, és belsőd világába kerülsz, sokszor alfába merülsz, s képes vagy valami maradandót alkotni.

Ha nem okoz örömet, amit írsz, abból nem lesz jó dolog. Ez még szakkönyvekre is áll. Az érdeklődés a minimum és a szenvedély az, amely a csúcsra repít. Történeteknél meg aztán igazán. Amikor élvezed a történetet, és magad sem tudod, mi sül ki belőle, mert olyan, mintha csak leírnád, de nem te találnád ki, kivételes élmény.

A történet írását jobban lehet élvezni, mint amikor olvasol egyet. Azért, mert itt teljes szabadság van, nincsenek korlátok, senki sem dönt helyetted, és arra mész amerre a leginkább elkapnak az érzelmeid. Így írhatsz drámát és vígjátékot is, vagy egyszerre mindkettőt, ami olvasói szempontból is felejthetetlen élmény.

A legerőteljesebb hatásúak mindig azok az írásaid, amelyek belső élményből születtek. Amelyeket te élted át személyesen, te tanultál belőle és jutottál olyan felismerésekre, amelyek megváltoztatták az életedet. Nálam ilyenkor önálló életre kelnek az ujjaim, egészen átszellemülök amikor írok, és ezt az élményt semmi másért nem adnám el.

A legerőteljesebb hatású írások

Ilyenkor tudod, hogy több van a világon, s több vagy, mint ami látszik. Az írás egy energiaáramlás a belső-felső éned és a külvilág között.

Ami a másik legfontosabb és szerencsére egyre többen felismerik, az az olvasó. Ha neki tetszik és élvezi, akkor jó. De vigyázz, nem minden olvasó számít. Hanem a te olvasóközönséged. Akik éppen arra kíváncsiak. Vannak írások, amelyek szélesebb tömegek érdeklődésére tartanak számot, de a többségük inkább egy rétegnek szól.

Tehát ha írsz, akkor a te olvasóidnak írj. Ha ismered őket (márpedig ismerned kell, ha olvastad „Az írás a szenvedélyed?” könyvet), akkor nem számítanak mások, csak ők. Ők érteni, értékelni, és élvezni fogják. S nincs számodra nagyobb öröm, mint amikor írásaiddal örömöt okozol másoknak.

Irodalmi, vagy szórakoztató? Tényszerű, vagy fantáziadús? Jól kidolgozott, hosszú, vagy pergő, lendületes, izgalmas? Ez mind másodlagos, ami számít, hogy az olvasót megfogja, elragadja, és kirepítve a hétköznapokból, egy nagyszerű élményhez vezesse.

Hogyan legyen sok olvasód: 10 lépés olvasóid számának megtöbbszörözéséhez

Sok olvasó, ismertség, eladás: Út az olvasókig és az eladásig

Következő cikk: Kérdések Eyn -hez, írók közötti kérdezz-felelek játék

(Hozzászóláskor ne úgy másold be a szöveget, mert a beillesztés nem működik.)

Mi a legfontosabb az írásban? Olvasás, mint inspirátor
Tagged on:     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: Content is protected !!