Olyan régen vagy már itt, hogy nem is emlékszel semmire. Teljesen elfelejtetted miért jöttél és egyáltalán miért vagy. Belegabalyodtál az „életnek” nevezett áramlatba, amelynek csak egy személyes, szubjektív része az, amit átélsz. És ez az élet is csak egy apró, lehetséges verziója mindannak, amit „életnek” nevezhetnél.
Nem létezel mások miatt és másokért, nem tartozol a mindenségnek semmivel, még önmagaddal sem. Nincs szükséged arra, hogy igazolva legyen létezésed, jelenléted öröm a „létezés” számára. Egy különlegesen egyedi darabja vagy a mindenség végtelenül sokféle lét és életformájának. Igazi extraktum. Attól vagy nagyszerű, hogy vagy. Ne fáradozz, hogy megfelelj. Nincs kinek és minek megfelelni. Te vagy az egyetlen lény, akinek elvárásai vannak veled szemben. De erre immár nincs szükséged.
Itt az idő, hogy felébredj álmodból és tudatosulj benne: élsz! Nem egy ember vagy aki megszületett és meghal, hogy az univerzum néhány mikropillanatát magába szívja. Te vagy a mindenség tudata, amely megengedi magának, hogy időleges és részleges tudatként magára tekintve, lássa önmaga végtelenségét. Nincsenek szükségek és nincsenek elvárások, csak programok vannak, amelyeket magadba fogadtál, de már ezeket is elengedheted.
Tudatos lény vagy. Engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki akarsz. Játssz el bármilyen szerepet! Nem számít mindez, csak az, mennyire vagy tudatában önmagadnak. Még ha időnként bele is feledkezel a szerep álmaiba, tudd, hogy ez csak játék. A létezés játéka. Mert semmi nem szűnik meg véglegesen és senki sem tűnik el, csak a színtér és a kellékek változnak folyamatosan. Te nem vagy kellék, Te vagy a készítő. Eltervezed, megalkotod, és eljátszod. Teremtesz, alkotsz és átélsz. Nincsen ennél nagyobb csoda, hiszen nincs is csoda. Te vagy az, aki önmagát meglátva felismeri, hogy több, mint bármi, amit valaha gondolt volna.
– Miért vagyok?
– Miért akarsz lenni?
– Ezernyi dologért, de úgy igazán, miért kellett lennem?
– Amennyiben okot keresel, feltételeznünk kell egy kezdetet és ha ez így van, egy véget is. Akarod ezt?
– Most pontosan úgy teszel, mintha eldönteném az eldönthetetlent!
– Mert így van. Nincsen eldönthetetlen, te vagy a választó. Ha akarod, választhatsz egy okot, amiért létezel, de ha úgy döntesz, akkor nincs okod.
– De magamtól nem lehetek!
– Minden attól függ, mivel azonosulsz. Ha csupán jelenlegi személyiségeddel érzed magad azonosnak, akkor bizony nagyon is okok és okozatok folyománya vagy. Így érdemes keresgélned, esetleg „felfedezned önmagad”, majd rájönnöd, mi is mindennek a célja. De te már túl sokat éltél meg ehhez. Neked már nincs szükséged erre a játékra. Te már tudhatod, hogy mindezek csak programok, amelyek elterelik a figyelmedet.
– Tisztára olyan, mintha teremtővé állítanál be. Mintha én teremteném önmagam, mármint a saját szellemem is.
– Nem is jársz messze az igazságtól. Csak egy kérdés számít: ki vagy te? Mennyire vagy önmagad? Az vagy, aki létrejött, vagy aki létrehoz?
– Először nyilván csak az előbbi lehetek.
– Biztos vagy benne?
– Hát nem így van?
– Vigyázz, hogy ne zavarjanak be az eddigi tanítások. A sok-sok spirituális és vallási kacat. Mindaz a program, amelyet magadba fogadtál.
– Valamilyen kereteknek lennie kell, hogy értelme legyen az egésznek.
– A keretek a játék részei. De ez nem egy értelmetlen, sem komolytalan, sem véletlen játék. Ez az egész a létezés öröme, amely nélküled, mit sem ér. Nincsen igazi öröm a tudat nélkül. Mert hát mi is érezné azt?
– Én egy kozmikus játék része vagyok?
– Te mit szeretnél? A létezés játékát már többször megbeszéltük. Választhatsz, mit játszol. De mindezt a magad örömére tedd. A mindenségnek nincsen szüksége arra, hogy „neki tetsző” választásokat hozzál.
– De mi van mindazzal, amit eddig tudtunk? Azzal, hogy az élet egy iskola, az élet próbák sorozata, hogy vannak magasabb elvárások, és tényleg… mi van a küldetésemmel? Értelmét veszti minden, ha minderre nincsen szükség!
– Ki adja meg mindennek az értelmét? Ki állított volna próbák sorozata elé? Ha az élet egy iskola, akkor ha elvégezted, mi lesz utána? Létezhetsz boldogságban az idők végezetéig? És ki készíti az elvárásokat? Ha teljesíted, jutalmat kapsz? Mi a jutalom? Mihez kezdesz a jutalommal?
– Ha ilyen gondolatokra készteted az embert, még azok is elvesztik a lábuk alól a talajt, akik mindeddig „tudatosan éltek”.
– Vajon valóban tudatosan éltek? Nem lehet, hogy csak azt hitték? Azt tanították nekik, hogy hinniük kell valamiben. De mi lenne, ha önmagukban hinnének?
– Az kevés. Kell valami több, hogy értelme legyen.
– De mi az a több? Te nem vagy elég? Mindez oda vezethető vissza, hogy mélyen azonosultatok egy ideiglenes én -nel, aki valójában csak töredéke annak, aki vagytok. Miért nem te határozod meg az egésznek az értelmét? Szükséged van arra, hogy más, vagy egy „magasabb hatalom” tegye ezt meg helyetted?
– Olyan kérdéseket teszel fel, amelyekkel megzavarsz. Így nem is tudom… Kellemetlen helyzetbe kerülök.
– Olyan kellemetlen megalkotottból alkotóvá lenni? Olyan rossz az, ha Te dönthetsz saját magad felől? Igen, tudom, ez nagy felelősséggel jár. De nem éri meg? Szabadon dönthetsz és választhatsz és az sem számít, ha rosszul választasz.
– Miért ne számítana?
– Ugyan, miért számítana? Hiszen csak játék… Az az igazság, hogy nem választhatsz rosszul. Csak a te éppeni helyzetedből nézve léteznek rossz és jó választások. Tapasztalsz és átélsz. Később mindez kiegyenlítődik. Fontosabb az, hogy tiéd a választás, mint az, hogy jól választasz e. Ez a szabadság és ez a tudatosság.
– Miért vagyok? Ha nincsen célja, az egész olyan fura. Lehetne élvezni, vagy boldognak lenni, de olyan üres az egész.
– Ki mondta, hogy nincsen célja? Te mit szeretnél? Mi legyen a célja?
– Ez olyan szokatlan. Én határozzam meg a létezés célját? Én csak egy ember vagyok!
– Ezt az a program mondatja veled, amelyet éveken át megszoktál. De most adok neked egy másik „programot”. Találd ki te a programot! Írd meg te az új programot!
– Milyen a jó program?
– Mi az, ami neked jó?
– Ez ilyen egyszerű?
– Ha már te írod a programot, neked kell tudnod, mi a jó. Határozd meg!
– De előfordulhat, hogy nem jó leszek…
– Pontosabban?
– Az, hogy elkezdek folyamatosan azon dolgozni, hogy nekem egyre jobb és jobb legyen.
– Mi ezzel a baj?
– Önzővé válok. A saját érdekeimet nézem.
– Biztos vagy benne?
– Talán nem, mert ahhoz már túl sokat tapasztaltam, de mégis, van egy olyan veszélye, hogy elfeledkezünk a küldetésről, a szolgálatról…
– Ezt a küldetést ki adta neked? Kinek szolgálsz?
– Hááát.. igazából én választottam. De én azt hittem, hogy ez így helyes.
– Lehet, hogy így helyes. Ezt csak te tudhatod.
– Hát nincsenek abszolút igazságok?
– Az egyetlen abszolút igazság, maga az abszolút. Ha neked a küldetés örömet, céltudatosságot, hasznos időtöltést és boldogságot is okoz, akkor az helyes és jó. Tedd a küldetésed!
– De így, hogy elvetted a lényegét… Hogy erre nincs is szükség… Most már csak játékból csináljam?
– Elfeledkezel a legfontosabbról. Mi a lényeg? A lényeg, te vagy. Te határozod meg, mit és miért teszel. Semmit sem kisebbedik a „küldetésed” értéke. Sőt, csak most lesz igazán nagy. Hiszen te választottad. Te döntöttél mellette. Senki sem kényszerített rá, és mégis véghez viszed.
– De most már lehet, hogy élvezetből csinálom…
– Vagy örömből? Hát baj ez? Nem jobban e tudod úgy végezni, hogy boldogságot ad? Éppen azért, mert nem kell. Nincsen kényszer. Te választod. És szereted. Kell ennél több?
– Most már tudom, miért vagyok!
– Ennek örülök. De még csak sejteni kezded. Még csak az út elején jársz. Ha tudnád, mi jön ezután…
– Remélem egyre jobb.
– Azt akarod? Te döntesz. Mindig te választasz. Ez a lényege az egésznek. Úgy döntöttél, hogy megismered magad. De hát ki is vagy te? Miért is vagy te? Valaha is tudsz végleges választ adni erre a kérdésre, vagy már nem is fog számítani igazán?
Itt még nem ér véget a párbeszéd. Ezek a párbeszédek egy könyv részei. Ha kíváncsi vagy a folytatásokra, vagy az egész könyv érdekel, itt juthatsz hozzá (kattints a linkre)!
Jelölj be a Facebook -on is: Eyn oldala.
Előző közzétett rész: Kövesd belső érzéseid útját!
Következő közzétett rész: Nem kell eladnod, sem meggyőznöd!