Hogyan írjunk regényt munka mellett? A kérdésre a választ Saláth Barbara adja meg, akinek ezt a nem kevés embert érdeklő témát köszönhetjük. Barbara már bemutatkozott egy másik oldalamon, az Alkotó Blogger Portál Magazinban, az alábbiakban az ő gondolatait olvashatjátok.
Sokszor szóba kerül az időbeosztás kérdése. Nem csak írói körökben. Felgyorsult világunkban az információ szinte akadálytalan áramlása miatt annyi lehetőség közül választhatunk, mint talán soha ezelőtt. Szakmák és hobbik sokaságát tanulhatjuk meg az internet segítségével, de az időt és az energiát nekünk kell a tudás mögé tennünk. Ma egy írónak sokkal könnyebb dolga van akár a szakmai fejlődés terén, akár a háttérkutatásokkal kapcsolatban, mint mondjuk húsz éve, amikor könyvtárakban, könyvesboltokban és antikváriumokban kellett keresgélni a hiányzó anyagokat, de a nap most is csak huszonnégy órából áll.
Nézzük, miből tevődik össze egy író élete!
Első a család
Gyerekeink vannak, akiknek sport- és művészi ambícióit tanítási időn kívül kell megalapoznunk, korrepetálásukat, tehetséggondozásukat figyelemmel kell kísérnünk. Házastársunk, aki joggal igényli testi és lelki társaságunkat. Szüleink, akikről gondoskodnunk kell. És imádjuk ezt csinálni.
A megélhetésért dolgozni kell
Mert valljuk be, regényírásból nagyon kevesen képesek megélni. Ez a munka lehet fizikai vagy szellemi. Fárasztó, lélekölő vagy felemelő. Jól jövedelmező vagy éhbéres. Rugalmas időbeosztású vagy időrabló. A jó munka anyagi függetlenséget jelent, ami elhozza a regényíró számára a szabad alkotás lehetőségét.
Én szerencsésnek érzem magam ebből a szempontból (is), mert folyamatos munkarendben dolgozom, így aránylag sok szabadidőm van akkor, amikor a többség dolgozik, vagy éppen iskolában van. Ezek a hétköznap délelőttök felbecsülhetetlenek számomra íróként. Más téren pedig (többnyire) könnyű fizikai munkát végzek, ami után az írás, csakúgy, mint a sport, felüdülésként hat.
Feltöltődés nélkül nem megy
Bármit is dolgozzunk, szükségünk van kikapcsolódásra. Ez lehet sport, kirándulás, utazás, társasági élet és még sok egyéb, kinek-kinek a kedve szerint. Ez az a tevékenység, ami egyben tartja a családot és egyéb közösségeinket, de fel is tölt pozitív energiával. Aki nem él, annak nehéz bárhonnan is ihletet merítenie.
Írói szokások
Ahány háttér, annyiféle író létezik. Van, aki éjszakánként körmöl, és kialvatlanságban szenved; van, aki egyedül él, és a szabadideje jelentős részét az írásnak szenteli; van, akire még nem zúdult rá a felelősség, és van, aki már megtette a magáét, és több energiája maradt, mint kötelessége.
Vannak, akik azonnal számítógépbe írnak, és olyanok is, akik először tollal papírra dolgoznak, aztán viszik gépbe a szöveget. Mások írógépet használnak, az adja meg számukra a folyamatos alkotás alapját. Megint mások, akik ugyanúgy az írógép kattogó hangjának rabjai, olyan számítógépes alkalmazást használnak, amely a szöveg könnyen szerkeszthetősége mellett nyújt némi múlt századi érzést is. A jegyzetek is készülhetnek papírra, illetve írói alkalmazásokba.
Akárhogy is, írunk, mert nem tudunk meglenni nélküle. Az írás a legjobb stressz oldó. Kiírhatjuk magunkból bánatunkat, szégyenünket, sokaknak terápiaként működik; és a hab a tortán, hogy regényeinkben bosszút állhatunk a rosszakaróinkon, mégsem bántunk vele igazából senkit sem.
Ha elég szorgalmasak és kitartóak vagyunk, megszületik a munkánk gyümölcse, egy regény, amelybe beletettük a szívünket, amelynek minden szereplőjében ott vagyunk, és akarva-akaratlan számot adunk lelkünk mélységeiről.
Hogyan csinálom én?
Kicsit másképp, mint az átlag. Maximalista típus vagyok, ha valamit csinálok, szeretek mindent beleadni. Talán emiatt volt, hogy húsz évig egyetlen szót sem írtam le. De haladjunk sorban!
Tizenhárom évesen kaptam először ihletet. Verseket, egy színdarabot és egy befejezetlen regényt tudhattam magaménak. Aztán családom lett. Fedél kellett a fejünk fölé, majd minden időmet elvitte a család menedzselése. A gyerekek növekedtek, és azon kaptam magam, hogy van időm. Énidőm, ahogy ez mostanában divatos.
Amikor az elalvás előtt magamnak mesélt történetek papírra kerültek, már elmúltam negyven éves. Most, így utólag úgy látom, jót tett nekem ez a két évtizedes kihagyás. Lett mondanivalóm, és megtaláltam az eszközöket, amelyekkel kifejezhetem magam. Ahogy egyre jobban elkapott a gépszíj, úgy ástam magam mind mélyebbre a kreatív és szépírás művészetébe.
Itt jön képbe a szakma
A többség képzi magát, de az írói fórumokon aktuális téma az írók két táborra szakadása. Egy részük elolvas minden keze ügyébe kerülő írással kapcsolatos szakkönyvet, folyamatosan figyelik a KönyvGuruhoz és az Így neveld a regényed! elnevezésű bloghoz hasonló oldalakat, gyakorolnak, figyelik a visszajelzéseket, és alapjában sokat olvasnak.
A másik táborba tartozó szerző meg van győződve arról, hogy ő őstehetség, amit leír, az maga a szentírás, és nincs szüksége háttérmunkára.
Nem tisztem megítélni senkit, elég, ha tudom, én hová tartozom.
Ha nem az asztalfióknak írunk
Ha eljutunk odáig, hogy nyomdakész a regényünk, még korántsem értünk a munka végére. Ekkor dönthetünk úgy, hogy a gyorsabbik utat választjuk: a szerzői kiadást, de bombázhatjuk kéziratunkkal a nagyobb kiadókat is. És itt van még a legrosszabb megoldás: a kiadónak álcázott nyomdák. Ezek az írótól várják el, hogy a kiadás anyagi hátterét biztosítsák, miközben lényegében semmit sem tesznek a regény minőségének javítása és az eladás érdekében.
A legtöbbünk vágya, hogy a könyveink eljussanak az értő közönséghez. Én magam is megtapasztaltam, hogy milyen érzés, amikor mások fontosnak tartják a munkámat.
Két regényem válik idén elérhetővé a vakok és a gyengén látók számára ingyenesen, a szervezetük megalakulásának századik évfordulója apropóján létrehozott új alkalmazás révén. Felemelő volt részt venni az ünnepségen, amelyen köszönetet mondtak mindazoknak, akik részesei voltak a kezdeményezésnek.
Holdosi Máté filmrendező és csapata augusztus végén készítette el a Srác című novellám filmadaptációját. Látni, hogy a fejemből kipattant karakterek mások számára milyen sokat jelentenek, elmondhatatlan élmény volt.
A Saláthára olvasott könyvek weboldalon ezekről az eseményekről is található rövid beszámoló, de regényrészletek és néhány novellám is olvasható itt.
Az olvasónak szeretettel
Hogy regényünk olvasóra találjon, vár még ránk egy sokunk számára nemszeretem feladat. A könyveket kétféleképpen lehet eladni. Vagy brutál mennyiségű pénzt kell a marketingbe tolni, vagy kénytelen a szerző maga kezébe venni az ügyet. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a megjelenés előtti, beharangozó reklámok alapozzák meg leginkább a könyvek népszerűségét.
Tehát miután a kézirat a lektor és a szerkesztő segítségével regénnyé formálódik, de akár már az írás folyamán is, el kell kezdeni a marketinget. Be kell lőni a célközönséget, és az ő szokásaikat és igényeiket alapul véve megtervezni és kivitelezni a könyv megismertetését, megszerettetését.
Ez bizony rendszeres munkát jelent, de a lelkes olvasói visszajelzések feledtetnek minden vesződséget.
Összegzésként lássuk csak, hány lovat ülünk meg egy fenékkel
- Családi életet élünk
- Dolgozunk
- Írunk
- Háttérkutatásokat végzünk
- Képezzük magunkat, mert a jó pap is holtig tanul
- Szórakozunk és olvasunk, azaz feltöltődünk
- Foglalkozunk a könyv kiadásával
- Marketingelünk, olvasótábort toborzunk
Senki se csodálkozzon hát, ha időnként egy-két dologban elmaradása támad! A legfontosabb, hogy állítsuk fel a fontossági sorrendet, amit minden döntésünkkor szem előtt tartunk. Ha az értékítéletünk helyes, tudni fogjuk, hogy alkalom adtán melyik ujjunkat harapjuk, és hogy melyik az a tevékenység, amit semmiképpen sem hanyagolhatunk el. Ne mérjük magunkat más emberekhez, ne akarjunk megfelelni mindenki elvárásainak! Azt tartsuk észben, hogy mi magunk mit akarunk, kit akarunk boldoggá tenni, és akkor az írás áldásos tevékenységgé válik.
Saláth Barbara