A tigris és a páva

A tigris és a páva

Egy napon az éhes tigris a dzsungelben kószált, amikor a tisztáshoz érve meglátott egy pávát. Éppen nekikészülődött, hogy ráveti magát, amikor a páva megszólalt.

– Hadd szóljak egy szót, mielőtt megeszel!

A tigris meglepődve bár, de visszafogta magát.

– Na jól van, nem bánom. De rövid legyél, mert már nagyon korog a gyomrom!

A páva, ahelyett hogy megszólalt volna, váratlanul szétterjesztette a szárnyait. A tigrisnek tátva maradt a szája elképedésében. A páva szárnyain a saját tükörképét látta.

– Ha engem megeszel, saját magad fogyasztod el.

– Miféle őrültség ez? – kérdezte a tigris.

– Tudd meg, hogy előző életemben tigris voltam és megettem egy pávát, ezért most pávaként születtem meg, hogy egy tigris fogyasszon el.

– Azt akarod mondani, hogy ha megeszlek, pávaként fogok újjászületni?

– Pontosan.

– Miért vagy ebben olyan biztos?

– Azért, mert te voltál az a páva, akit én tigrisként elfogyasztottam.

A tigris roppant éhes volt, de elgondolkozott.

– Tegyük fel, hogy igazad van. Megeszlek és ismét páva leszek, te pedig tigris. Akkor minden kezdődik elölről. Mi értelme ennek az egésznek?

– Semmi – válaszolta nyugodtan a páva.

– Akkor teljesen mindegy, hogy megeszlek e.

– Nem!

– Miért?

– Azért, mert ha nem teszed meg, véget ér ez a láncolat.

– De akkor éhes maradok!

– Kapsz helyette valami mást.

– Mi lehet fontosabb a tápláléknál? – csodálkozott a tigris.

– A tudás – mondta nyugodtan a páva.

– Mihez kezdjek én a tudással? A tudás nem tölti meg a gyomrom!

– De megmutatja, hogyan töltheted meg.

A tigris kétkedőn húzta fel az orrát.

– Ki az aki a tudást nekem adja?

– Én vagyok az – felelte minden büszkeség nélkül a páva.

– Na akkor add ide!

– Már megkaptad.

A tigris dühbe gurult.

– Te a bolondját járatod velem! Mit tudsz még mondani, mielőtt széttéplek és megeszlek?

– Rendben van, egyél csak meg, legközelebb én leszek a tigris.

A ragadozó habozott.

– Honnan tudjam, hogy nem csak blöffölsz? Most, hogy máshonnét vetődik rád az árnyék, már nem látom a tükörképemet a tollaidon.

– Az előbb azt kérdezted, mi az értelme ennek az egésznek. Az az értelme, ha abbahagyod, nem leszel többé páva és én sem tigris.

– Akkor mi leszünk?

– Nem kell többé megennünk egymást, hogy létezhessünk.

A tigris leült.

– Akkor mit fogok enni?

– Tudást.

– Mi az a tudás?

– Amivel ebben a pillanatban is táplálkozol.

– Ez csak szövegelés!

– De lám, mégis elnyugtatott. S, ha jól érzem, már nem is vagy olyan éhes.

A tigris kelletlenül beismerte.

– Valóban, elment a kedvem az evéstől. Ilyesmi még sohasem fordult elő velem.

– Mert a tudás táplálék.

– Ugyan már! Elvetted a kedvem az evéstől, ennyi az egész.

– Dehogyis! Ráébredtél, hogy van fontosabb az evésnél.

– Ideig-óráig. De úgy gondoltam, ha már nem bírom tovább, úgyis megeszlek.

A tigris és a páva

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error: Content is protected !!