A tigris és a páva
Egy napon az éhes tigris a dzsungelben kószált, amikor a tisztáshoz érve meglátott egy pávát. Éppen nekikészülődött, hogy ráveti magát, amikor a páva megszólalt.
– Hadd szóljak egy szót, mielőtt megeszel!
A tigris meglepődve bár, de visszafogta magát.
– Na jól van, nem bánom. De rövid legyél, mert már nagyon korog a gyomrom!
A páva, ahelyett hogy megszólalt volna, váratlanul szétterjesztette a szárnyait. A tigrisnek tátva maradt a szája elképedésében. A páva szárnyain a saját tükörképét látta.
– Ha engem megeszel, saját magad fogyasztod el.
– Miféle őrültség ez? – kérdezte a tigris.
– Tudd meg, hogy előző életemben tigris voltam és megettem egy pávát, ezért most pávaként születtem meg, hogy egy tigris fogyasszon el.
– Azt akarod mondani, hogy ha megeszlek, pávaként fogok újjászületni?
– Pontosan.
– Miért vagy ebben olyan biztos?
– Azért, mert te voltál az a páva, akit én tigrisként elfogyasztottam.
A tigris roppant éhes volt, de elgondolkozott.
– Tegyük fel, hogy igazad van. Megeszlek és ismét páva leszek, te pedig tigris. Akkor minden kezdődik elölről. Mi értelme ennek az egésznek?
– Semmi – válaszolta nyugodtan a páva.
– Akkor teljesen mindegy, hogy megeszlek e.
– Nem!
– Miért?
– Azért, mert ha nem teszed meg, véget ér ez a láncolat.
– De akkor éhes maradok!
– Kapsz helyette valami mást.
– Mi lehet fontosabb a tápláléknál? – csodálkozott a tigris.
– A tudás – mondta nyugodtan a páva.
– Mihez kezdjek én a tudással? A tudás nem tölti meg a gyomrom!
– De megmutatja, hogyan töltheted meg.
A tigris kétkedőn húzta fel az orrát.
– Ki az aki a tudást nekem adja?
– Én vagyok az – felelte minden büszkeség nélkül a páva.
– Na akkor add ide!
– Már megkaptad.
A tigris dühbe gurult.
– Te a bolondját járatod velem! Mit tudsz még mondani, mielőtt széttéplek és megeszlek?
– Rendben van, egyél csak meg, legközelebb én leszek a tigris.
A ragadozó habozott.
– Honnan tudjam, hogy nem csak blöffölsz? Most, hogy máshonnét vetődik rád az árnyék, már nem látom a tükörképemet a tollaidon.
– Az előbb azt kérdezted, mi az értelme ennek az egésznek. Az az értelme, ha abbahagyod, nem leszel többé páva és én sem tigris.
– Akkor mi leszünk?
– Nem kell többé megennünk egymást, hogy létezhessünk.
A tigris leült.
– Akkor mit fogok enni?
– Tudást.
– Mi az a tudás?
– Amivel ebben a pillanatban is táplálkozol.
– Ez csak szövegelés!
– De lám, mégis elnyugtatott. S, ha jól érzem, már nem is vagy olyan éhes.
A tigris kelletlenül beismerte.
– Valóban, elment a kedvem az evéstől. Ilyesmi még sohasem fordult elő velem.
– Mert a tudás táplálék.
– Ugyan már! Elvetted a kedvem az evéstől, ennyi az egész.
– Dehogyis! Ráébredtél, hogy van fontosabb az evésnél.
– Ideig-óráig. De úgy gondoltam, ha már nem bírom tovább, úgyis megeszlek.