Abszolútum meghatározása, jelentése
Abszolútum az, ami van. Mi „csak” létezünk. Az Abszolútum nem a létezés, nem a nem-lét, mindezeket csak lehetőségként magában foglalja, de több ezeknél. Nem mozgás, sem statikusság és nem is változás, vagy változatlanság, hanem olyasvalami, ami mindezen lehetőségeket magában foglalja.
Csak egy valóság (Abszolútum) van, de a lehetőségek többnek láttatják. Ez teljes, abszolút és végtelen, szükségképpen magában foglalja az összes lehetőséget.
Mivel semmi sem lehet a valóságon (Abszolútum) kívül, minden azonos vele, de minthogy tartalmazza a lehetőségek számtalan skáláját, ezen lehetőségek mindegyike másnak tűnik.
A valóság abszolútságából kifolyólag minden lehetőség illuzórikus, de mivel minden a valóság, semmi sem az. Minden illúzió a valóságból van, de lehetőségként másként látszik. Teljesen független minden változótól, egyszersmind azonos is velük. Mindez érthetőbbé válik alább a lét, létezés, végtelen meghatározásainál.
Eme ellentmondásnak tűnő meghatározások is mutatják, hogy az Abszolútumot meghatározni, vagy elképzelni nem lehetséges, csak utalhatunk rá, abból kiindulva, hogy valamihez hasonlítjuk. Minden lehetséges és a lehetségesség fogalmába foglalton túli abszolút valósága, ténye – a VAN.
Metafizikailag a végtelen, vallási szempontokból Isten, Allah, illetve egyéb elnevezések utalnak rá, mint pl. a Nirvána, vagy a Tao. Jobb híján jelöljük az Abszolútum névvel, a végtelen, vagy valóság szavak csak egyes jellegeit tükrözik, az Isten szó pedig már túlzottan kötődik vallási, vagy személyes elképzelésekhez.
Összegzés – Az Abszolútum lényege
Az Abszolútum nem változatlan, se nem változik, nem mozdulatlan, se nem mozog, nem személyes, sem nem személytelen, hanem mindezen módozatok lehetőségként vannak jelen benne. Nem létezik, hanem van. A létezés magában foglalja a mozgást, a változást, az Abszolútum mindezeknél több, mert a létezés csak egy lehetőség benne.
Tehát az Abszolútum nem minden létező, mert minden létező csak része annak. Megnyilvánulhat személyes jelleggel, de nem személy. Nem csupán minden forrása, hanem azonos mindennel. Tulajdonképpen maga a valóság mindenben.
Az idő és a tér csak azon aspektusok amelyekben (is) megnyilvánulhat. Az Abszolútum az energia, s minden más forrása.
Végtelen meghatározása
Az Abszolútum tulajdonsága. A Végtelen csak egy. Nem lehet sem a tér, sem az idő, sem semmi más végtelen, mivel ezek egymást kölcsönösen korlátoznák. A Végtelen az, aminek nincsen határa semmilyen szempontból, ezért még a róla való képzet is szükségszerűen korlátolt és hamis.
Hozzá képest bármilyen más kiterjedés semmi, mert véges. A Végtelen saját valójában feltétel és részek nélküli. Azért szemléljük ilyen, vagy olyan módon, mert másképp meg sem érthetnénk. Egyéni lényként képtelenek lévén felfogni, alkotunk rá fogalmat és szava(ka)t.
A Végtelen, önmagában az. A tér és az idő érzékelési módozatok, amelyek meghatározatlansága valóságosságuk kérdésére vezethető vissza. Mindkettő viszonylagos, relatív, és csak valamihez képest meghatározható, mérhető, tehát csakis maga a végtelen tekinthető végtelennek.
Összes lehetőség
Határtalan, ezért nem más, mint maga a Végtelen (Abszolútum), passzív aspektusából szemlélve. A kettő között nincsen lényegi különbség, csupán ha a Végtelent, mint minden lehetőségek összességét szemléljük, Összes Lehetőség -nek nevezhetjük, de maga a Végtelen nem a lehetőségek összessége, az Összes Lehetőség csupán a Végtelen jellemzője.
Abszolútum – A lét és létezés fogalmai, meghatározása
Nem-Lét
Minden meg nem nyilvánultat és meg nem nyilvánulhatót magában foglal, vagyis a megnyilvánulás lehetőségeit is, amennyiben azok nem nyilvánulnak meg.
Lét
A megnyilvánulás elve, princípiuma, minden megnyilvánultat magában foglal. A Nem-Lét részeként is felfogható, mivel a megnyilvánulás elveként, önmagában meg nem nyilvánuló. A Lét és a Nem-Lét egyben az Összes Lehetőség két aspektusa, attól függően, hogy a lehetőségeket manifesztálja, vagy sem.
Létezés
A Lét összes lehetőségének megnyilvánulásai. A Lét magában foglalja a Létezést, de nem azonos vele, mivel annak princípiuma. A Létezés minden állapota átmeneti és feltételes, minden lehetősége számára egyedül a meg nem nyilvánulás az egyetlen állandó és feltétel nélküli.
Létezni voltaképpen azt jelenti, függésben lenni, feltételesen létezni, nem rendelkezni saját princípiummal, kielégítő okkal. Ilyen a megnyilvánulás összes esete.
(Princípium: Elsődleges ok – végső létok.)
Metafizikai alapfogalmak, emberi kísérletek a szellem megértésére
A filozófiáknak hátránya, hogy valamilyen nézőpontból indulnak ki, és csupán gondolkozás útján akarnak a valósághoz eljutni, ami képtelenség. A vallások pedig igyekeznek személyessé tenni a személyfelettit, s ezáltal a kevésbé fejlett tudatszint számára is érhetővé tenni bizonyos törvényszerűségeket. Ez óhatatlanul torzításokkal, korlátozásokkal, s helytől-kortól függő átalakításokkal jár.
Mindezeknek az előnye, hogy az egyszerű gondolkodású ember az évezredek folyamán valamelyest tudomást, fogalmat alkothatott a mindenség mibenlétéről. Hátránya azonban, hogy ez meglehetősen korlátozott, és egy adott korszak, hely, vagy vezető személyiség elfogadott meghatározásain alapult.
Mindenesetre az emberi történelem folyamán megjelentek egészen tiszta megközelítésmódok is, melyek mentesek hely, korszak és személybeli torzításoktól. Ilyen például Paul Brunton metafizikai könyvei közül Az Önvaló bölcsessége, amely tisztán és érthetően mutatja be a látható világ mögötti időtlen törvényszerűségeket.
A Lao-ce művekből és tanításokból ismert csodálatos leírások, melyek a Tao természetét taglalják, szintén megnyitják a tudatot a magasabb szellemiség felé. Meg kell említenem még René Guénon metafizikai tárgyú, hihetetlenül pontos meghatározásait, melyek ezen cikk fogalommeghatározásait is inspirálták.
Ha tetszett, lájkold és oszd meg másokkal is!