Kövesd a belső érzéseid útját!

 

Kövesd a belső érzéseid útját!

 

Miről beszélgessünk?

Ha nem te döntöd el, akkor ki? Nincs olyan téma, amit meg ne tudnánk beszélni, de tudom, hogy bizonyos témáktól tartasz. Attól félsz, hogy talán nem hiteles az információ, amit kapsz.

Ez pontosan így van.

Mindig magadból indulj ki. Először beszéljünk rólad. Ettől már önmagában egy olyan hullámhosszra hangolódsz, hogy igazként éled át, amit tapasztalsz. És igaz is. Ha akarod, ezt nagyobb méretekre bővíthetjük, és egyetemesebb dolgokról is lehet szó. Sőt, ami azt illeti, ha ismerős számodra a makrokozmosz és a mikrokozmosz hasonlata, tudod, hogy nagyban is az van, ami kicsiben.

Nem egészen, hiszen az istenek nem szenvednek.

Miféle istenek?

Tudod, akiknek nincsen fizikai testük, és magasabb dimenziókban léteznek.

Nem félsz, ha ezt leírod, sokan furcsállják az egészet?

Nem te mondtad egyszer, hogy mindig mondjam és írjam amit igaznak érzek? Hogy más dolga, mit vesz ki belőle, vagy hogyan reagál rá.

Jól emlékszel rá. Valóban így áll a helyzet. Te csak azt mondhatod, amit igaznak érzel. Mások a saját szűrőjükön át fogadják ezt be. Némelyeké szinkronizálni fog a tieddel, másoké nem. De mindig azoké számít, akik veled egy hullámhosszon vannak. A többire csak közvetetten lehetsz hatással. Ez pontosan elég is így.

Amikor veled vagyok, minden olyan könnyűnek tűnik.

Mint ahogy minden az is.

Ezt nem mondhatod komolyan!

Már mondtam is. Tudom, hogy jelentős kiképzésen estél át, hogy ne így legyen.

Ez nem humoros.

Mondtam én, hogy az? Valóban, inkább szomorú. De ne ezzel törődj, hanem azzal, hogy egyszer, s mindenkorra megszabadulj ettől. Valójában minden nagyon könnyű. Ha engeded a dolgokat, könnyen irányítod.

Talán ez a legnehezebb az életben.

Talán nem. Sose felejtsd el a vizet. Mindig a legkönnyebb áramlás irányába halad, mégis mindenhova eljut.

De mikor engedjek, és mikor irányítsak?

Ez nagyon jó kérdés. Annyira jó, hogy nincsen rá ideális válasz. Mert neked kell tudnod. Pontosabban érezned. Esettől függő.

Na ettől nem lettem sokkal okosabb.

Ilyen az élet.

Mostanában egyre gyakrabban humorizálsz. De értem, azt akarod, hogy magam tapasztaljam meg.

Mondhatnám azt, hogy ezt a művészetet tanulod egész életedben. De azt is mondhatom, hogy ezt játszod egész életedben. Vagy akár azt, hogy erre képezed magad egész életedben.

Mindegyik igaz, és egyik sem.

Pontosan. Te hogy látod?

 

Miről beszélgessünk

 

Döntsem el?

Ha te nem, akkor csak tapasztalsz. Ezt pedig legutóbb már megbeszéltük. Valójában mindig mindenki előbb teremt, aztán tapasztal. De a legtöbben csak az utóbbira emlékeznek. Te most már egyre inkább tudatában vagy az előbbinek is, ezért érdemes tudatosan döntened.

És akkor úgy lesz?

Hogyan máshogy lehetne?

Közbeszól valami nagyobb hatalom.

Nincsen nagyobb hatalom. A te életedben te vagy az úr. A tiéd, senki-semmi más nem határozhatja meg helyetted. Még akkor is így van, ha teljesen mást tanítottak neked. Akkor is, ha úgy érzed, ez nem passzol össze az ok-okozat törvényével. Mert pontosan, hogy passzol. Ez az ok és okozat törvénye. Létrehozod és aztán megtapasztalod. Létrehozod, megtapasztalod. Ezáltal tanulsz is és a régi iskolák azt mondták, ez az értelme, de valójában maga a folyamat az. Az, hogy élsz. Közben mintegy ajándékként tudatossá válik a létezésed.

Néha úgy beindulsz… Ezt úgy elhallgatnám, nagyon sokáig.

Mi az akadálya?

Az, hogy elhallgatsz.

Tudod, van benned egy erős formalitás. Ragaszkodsz még bizonyos kötöttségekhez. Úgy gondolod, egy párbeszéd csak attól az, ha a résztvevő felek folyamatosan váltogatják egymást.

Hú, ezt miért nem mondtad eddig? Beszélhettél volna hosszabban, egyfolytában.

Ahogy akarod. De mindig annyit mondok, amennyinek értelme van.

Ha valaki hallaná a beszélgetésünket, el sem tudná képzelni, miről van szó.

Ez bizony könnyen lehetséges. Sokszor te sem tudod, mit akarsz. Csak belefogsz, aztán kikerekedik valami.

Sajnálom, de tényleg így van.

Nehogy elkezd szabadkozni! Úgy teszel, ahogyan jónak látod. Eddig még mindig értelmesen alakultak a beszélgetéseink, és te is hasznosnak találtad.

Ez tényleg így van. Csak hát nem beszélhetünk a levegőbe.

Igen, mert te mindent leírsz. Mivel másoknak is megmutatod, egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul a párbeszédünk folyama. Valaki még unalmasnak találná, vagy érthetetlennek.

Hát ez az.

Hidd el, akinek pont erre van szüksége, itt marad.

Én is úgy gondolom, mégis eleget kell tegyünk bizonyos formaságoknak.

Ezt rád bízom. Te tudod.

Egy kicsit elakadtunk a témában. Valamiről elkezdtünk beszélgetni.

Valami istenekről volt szó…

Nem ez a lényeg. Hanem tartottam az egyetemesebb témáktól.

Pontosan. De ezt már letárgyaltuk. Ne húzd tovább az időt.

Ez egy nagyon zavaró dolog, hogy az egyetemes dolgokban sem tudnak egyetérteni az emberek.

Valóban, de ez nem lesz mindig így, mint ahogy nem is volt mindig így. De beszéljünk valami konkrét dologról, mert a végén valóban unalomba fullad ez az egész.

Miért van az, hogy ha egyetemesebb témák felé terelem a szót, olyan, mintha akadályba ütköznék, és újra magamról, vagy a saját életünkkel kapcsolatos témához kell visszatérnem?

Ennek te vagy az oka, még mindig nem érzed elég tiszta közvetítőnek magad. Attól félsz, a saját gondolataid belezavarnak az információáramlásba, és az már nem lesz ugyanaz. Így itt is azokat a köröket járod, mint egyébként az életedben. Elindulsz egy irányba, aztán elkezdesz gondolkodni, és megtorpansz. De a közöttünk való kommunikációban ennek nincsen helye. Engedj az érzéseidnek. Ereszd útjára a gondolataidat!

 

Egyetemesebb témák

 

Vagyis ha túlzottan biztos akarok lenni, önmagam gátlom?

Amikor beszélünk, mindig érzed, mikor halad nagyon könnyen és gördülékenyen a párbeszéd. Ez akkor van, amikor pozitív érzések jönnek létre benned. Ez akkor történik, amikor megnyílsz az intuíció számára. Amikor elengeded a dolgokat.

Hiszen éppen, hogy nem tudom elengedni.

De most is megtetted, és számtalanszor. Kövesd belső érzéseid útját! Soha nem visznek tévútra. Amikor így teszel, mindenre választ kapsz.

Csak most nem tudom, mit kérdezzek.

Feledkezz el másokról. Magadért kérdezz. Mindig ott hátráltatod magad, hogy másoknak akarsz megfelelni. Másoknak akarsz használni. De először magadnak használj! Hidd el, ha te jól érzed magad és átéled, hogy valamit megtudsz, ez „átmegy”, hiszen mások is hasonlóképp érezhetnek.

Igen, ettől tartottam.

Nincs mitől tartanod. Akit nem érdekel, távozik. Nem adhatsz minden alkalommal egyformán sokat. Van amikor a beszélgetésünk csak átvezető. De mégis, minden alkalommal megérintesz valamit a szívükben, akik olvasnak. Mert csak ez számít. Ne akarj folyton intellektuálisan adni. Abból kapnak eleget. Ezért mondom, hogy kövesd belső érzéseid útját. Amikor te élénken átéled a beszélgetésünk alatt ezeket az érzéseket, akkor történik valami, ami továbbmegy.

De ha most akarom, akkor nem.

Tudod e, hogy páratlanul sokat akadályozod önmagad? Újra ismétlem: ne akarj megfelelni! Ezzel kilépsz abból a hangulatból, amely elhozza számodra a válaszokat. Bekapcsol az intellektuális gondolkodásod, és nem jutsz sehova. De te már túl vagy ezen. Te már valódi válaszokat akarsz.

Ez teljesen így van.

Akkor rendben. Mert folyamatosan kapod a válaszokat. És ne aggódj, bár nem kell ilyesmit tenned, mégis, másoknak is használsz. Ne akarj több intellektuális infót adni. Abból kapnak eleget az emberek. De önmagukról keveset. Magukra kíváncsiak. És rajtad keresztül saját kérdéseikre is válaszokat kapnak. Kövesd a belső érzéseid útját! Legközelebb már „innen” folytasd.

Ezek a párbeszédek egy könyv részei. Olvasd el az egészet:

Te csinálod az egészet! (kattints a linkre)

Jelölj be a Facebook -on is: Eyn oldala

Előző közzétett rész: Nem számít semmi sem. Az élet játék

Következő közzétett rész: Miért vagyok?

Kövesd a belső érzéseid útját!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

error: Content is protected !!